Ha már nekiálltál, akkor bizony csináld végig!
Ha eltervezted, hát tarts ki mellette utolsó vérig!
Ha fogadtál valamit, az soha ne vond vissza,
Ki visszavonja, következményét joggal issza!
Mert kötelez a szó, mely elhagyta egyszer ajkad,
Joggal kérhetik azt számon Te rajtad!
Ezért gondold meg előre minden szavadat,
Nem helyes, ha csak úgy ripsz-ropsz változik az akarat!
Hisz milyen ember az, kit a köz szele ide-oda dobál?
Ki saját tetteiért, vágyaiért soha, sehol ki nem áll!
Nem becsülik semmire, kik ezt tudják Ő róla,
Bűnbaknak bizony jól jön majd mindig kapóra!
Talányos az ember, fogad, ha fél, fogad, ha szeret,
Ilyenkor bizony messzire röpítheti a képzelet!
Sajnos gyorsan kicsúszik a száján, hogy fogadom,
Bár nem gondolja komolyan, hogy azt meg is adom!
Nincs már becsülete az adott szónak!
Sokak szerint ezért mindegy mit is szólnak!
De kérdőre fog vonni minden szavunkért Istenünk,
Mindegy, hogy előírásaiból mennyit ismerünk!
Megadja a lehetőséget, hogy megismerjük Őt, magát,
S ezek szerint éljünk, vagy véglegesen tagadjuk meg szavát!
Az ítéletet nem ember fogja kimondani senki felett!
Minden tettünk benne lesz, mit az ember már el is feledett...
A végső szó itt már nem lesz joga senkinek, azt most kell kimondani!
Mert az ítélethirdetés előtt a mai helyett, új tárgylást nem fog tartani!
Akkor már nem védekezhet senki, hogy ezt, vagy azt nem tudtam,
Vagy mennyi sok jót tettem, milyen önzetlen volt a múltam...
Tedd, mit Ő kér, arra fogadj örök fogadalmat Jehovának,
Mert a hűséges angyalai már csak miatta állnak!
Hirtelen fognak lecsapni, bősz haragjának hevével,
Végrehajtják akaratát a szent fia vezérletével!
Ha attól félsz, fogadalmad nem tudnád megtartani,
Azzal is állást foglalsz, de nem fognak életben tartani!
Az élet túl rövid ahhoz, hogy emberektől félve éljük le!
Találjunk hát rá mind a saját testre szabott szerepünkre!
