Még nem tudom...

Még nem tudom, élek-e, vagy halok…
Nem tudhatom, ezért ezen agyalok.
Sok szép dolog, mit nekünk teremtettél,
Atyánk voltál, nekem Istenem lettél.
De kérlek, nézz bele a szívembe!
S ne tekints az általános híremre. …
Hogy miért ragaszkodom a tőled kapott élethez?
Szeretem, s benne a szavad védelmez!
Még nem tudhatom, élek-e vagy halok,
De tudom, védelmeznek az angyalok.
Nagy erejű szolgáid kiküldted…
Gonosz világunk már oly sokáig tűrted.
Parancsba adtad, hirdessük a jó hírt!
Gondjainkra, bajainkra Te TUDOD a gyógyírt.
Nem tudom, Ó Jehova, meddig még?
- Kérdezte már sok tanúd, épp elég -
Várjuk már azt a kijelölt napot,
Mikor békés, boldog új világod elhozod!

Ha majd egyszer...

Ha majd egyszer, sok-sok év múlva visszanézel,
Látva mai éned, s suta döntéseid nézed, mond, mit érzel?
Mire valók a mai gondok, a szavak, miket most mondok,
Sok év távlatából, ezekre majd csak legyintve szólok!

Ha majd egyszer megszabadulva mostani béklyóidtól,
Megfeledkezve kicsinyes vágyakról, s ébredve álmaidból,
Körötted egy békés, boldog világot építve csak szépet látsz,
Megnyugszol, hiszen te is Jehovát, egy élő istent imádsz!

Oly nagyon várom!

Csendes, békés, nyugodt világ! - Oly nagyon várom!
Nem érdekel, mit kell vesztenem most, mekkora a károm!
Mit kapunk, az annyira több lesz mind ennél,
Hogy becsesebb az, a ma kapható mindennél!
Ó Jehova, megoldásod - itt a földön - oly nagyon várom!
Ezért, mit hátrahagyok, már cseppet sem bánom!

A hit...

Szilárdan hiszem, hogy van hite minden embernek!
Az anyagot nevezte ki az ateista a maga istenének...
Szilárdan hiszem, mert hit nélkül nem tudunk élni!
Különben számunkra nem is lenne miben reménykedni!
Szilárdan hiszem, egyszer mindenki elbeszélget Istenével...
Ha máskor nem, hát mikor megbékélt egész életével!

Korunk...

Bőven árad felénk mindenhonnan a hülyeség,
Bárhova is megyünk, bármiyen igényesen nézünk is szét!
Nemigen találsz ma már teljesen hihető, igaz forrást,
Ebből fakadóan inkább csak bántjuk egymást!

Ahogy a vers születik...

Hát én csak úgy kósza fejjel leülök a gép elé,
S két kezem - mi eszembe jut - azonnal legépelé.
Tudom, ez most nem hangzik túl meggyőzően,
Pedig sokan kértek konkrét témákban verset tőlem.

Félelmetes!

Igen, félelmetes dolog az, mire régóta oly epedve várunk!
Eljövetelét biztosra mondta - még földön létekor - Jézus, a királyunk!
Oly félelmetes, hogy az emberek elalélnak a tőle való félelemtől,
De akkor is szeretnénk már megszabadulni, mi köröttünk van, mindettől!

Ne keseregj...

Ne keseregj, ha nem sikerül valami rögtön!
Sok mindent elszúrunk még itt a földön!
Ne keseregj, ha kicsit távol van tőled, kit szeretsz,
Bízz, s meglátod, ha vársz, még jobb ember is lehetsz!
Ne keseregj, ha utad félresikerül, s eltévedsz!
Újra láthatod célod, ha leülsz, s a jövőbe révedsz!
Ne keseregj, ha sokáig csak áltattad magadat!
Fel a fejjel! A kudarc tartást és erőt adhat!

Halódunk

Fejlett világban élünk! - mondják oly sokan,
Nem látva irányát, tolják szekerét "boldogan".
Saját akaratukból, sietve lökik a mélységbe.
Ujjongva nézik, mint rántja őket is a vesztükbe.
Élvezik a sebességét, nézik hogy gyorsul,
Nem látják be - jön a csatt - s nem élhetik túl!
Hiába szólongatjuk őket, rázzuk - Ébredjetek!
Szálljatok ki, hogy továbbra is élhessetek!
Szemük jól bekötve immár, fülükbe füldugót tesznek,
Mondják, mit tanultak! Nem hisznek a szónak, s a szemnek!
Önként mennek a halálba, hiába minden erőfeszítés,
Önmaguk ellenére, itt már minden szó kevés!

Ember

Magányosan egy sokadalom közepén - ez vagy! Ember...
Ki kitárnád szívedet, de cselekedni mégsem mer.
Ki szeretné, ha szeretnék, de viszont szeretet nem ad,
Ki csodálkozik, hogy e nagy tömegben egyedül marad.
Hogy megértsenek, értsd meg, neked is meg kell értened!
Hogy szeressenek, tudd, hogy neked is kell szeretned!
Hogy társad legyen, neked is társnak kell bizonyulnod,
Hogy jobb életed legyen, neked kell először mozdulnod!

Ha boldog az ember...

Ha boldog az ember, miért nem tud ebben megnyugodni?
Miért kell neki folyton a rossz után kutakodni?
Ha szereti társát, hát fogadja el úgy, ahogy van,
És élje le vele hátralévő életét boldogan...

Szavak

Szavak, csak szavak! Hiába mondjuk mást értenek,
Szavak, melyek simogathatnak, sokszor inkább tépnek.
Nem értjük, még társunk szavait sem teljesen,
Nem mindig gondolkodunk, inkább szólunk hirtelen.
Mély seb, mit szóval lehet az emberen ejteni,
Mély seb, mert ki kapja, sokára képes feledni!

Hisz...

Nem ismertek meg Téged, Jehova Isten,
Hisz szerintük isten - egyszerűen nincsen!
Bolondok ők, kik félrevezetnek másokat,
Hisz az ember a tanok közt tetszésére válogat!
Hiszi, csak az valós, mit lát és képes felfogni,
Hisz benne, ha Vagy, erről bizonyítékot fog elfogni.
Nem tudja, Ő maga is csak Rólad mesél,
Hisz az ember csak miattad alkot, érez és zenél!

Szieszta

Most már nem is tudom, mit gondoljak...
A fejem hallgat, nem sorjáznak a szavak.
Kellemes ez a belső csönd, nem nyaggat.

Szeresd Őt!

Talán lesz lehetőségünk, talán még bizonyíthatunk!
Talán, ha végre szent Istenünk, Jehova szavára hallgatunk!
Megmondta Ő előre, nekünk mit kell tennünk!
Megmondta és emlékeztet is, nehogy letérjünk!
Csak az a kérdés: Mi mit akarunk ezért tenni?
Hibáinkat, tévelygésünket még idejekorán észrevenni.
Ha szívből kéred, Ő biztosan szívesen meghallgat!
Ha szívből szereted Őt, megmarad szívbéli nyugalmad!

Nem értem...

Nem értem én, hogy miért ilyenek az emberek!
Csodálkozom, hogy egymással még beszélgetni mernek!
Mindegyik ott veri át társát, ahol csak nem szégyenli,
Mégis azt a hitet táplálja, hogy égi jutalmát megérdemli...

A fájdalom

A fájdalom, mely az embert ma jellemzi,
Szinte minden örömét folyton elveszi.
Felhőtlenül boldog most sosem lehet,
Eltűnt innen az önzetlen szeretet.

Bolondok napja - április elseje

Sok-sok kitolás, hecc és tréfa van ma,
Hisz tradicionálisan a mai a bolondok napja.
Fordított világ, hirdetik e szokás hívei bőszen,
Mindent szabad! A heccért retorzió ma nincsen!
De lesz egyszer holnap, eljön a főnök ideje,
Talál indokot, hogy a kitoló beosztottját kitegye!
Ezért hát vigyázz, kit, hol és mivel viccelsz meg,
Mert lehet, hogy holnap Ő már te rajtad nevet!

Dologidő van

Dologidő van, nincs már a restnek ideje!
Dologidő van, hajtson hát hitednek ereje!
Dologidő van, mit erőd enged azt megtedd!
Dologidő van, mire a szentszellem hajt, engedd!
Dologidő van, ne most járjunk táncot!
Dologidő van, most veheted le másról a láncot!

Türelem

Jól tudom én jó atyánk, milyen sokkal tartozunk mi Neked!
Állandóan megbántunk, de Te segítőn újra, s újra nyújtod kezed!
Törékeny, jó szóra nem hajló, önző teremtmények vagyunk!
Mégsem irányítod direktben, hogy mit tegyünk, hova tartunk...
Annyi minden rossz után, még mindig szeretetet sugárzol felénk,
Türelmed mélységét nem is képes felfogni emberi elménk.