Fejlett világban élünk! - mondják oly sokan,
Nem látva irányát, tolják szekerét "boldogan".
Saját akaratukból, sietve lökik a mélységbe.
Ujjongva nézik, mint rántja őket is a vesztükbe.
Élvezik a sebességét, nézik hogy gyorsul,
Nem látják be - jön a csatt - s nem élhetik túl!
Hiába szólongatjuk őket, rázzuk - Ébredjetek!
Szálljatok ki, hogy továbbra is élhessetek!
Szemük jól bekötve immár, fülükbe füldugót tesznek,
Mondják, mit tanultak! Nem hisznek a szónak, s a szemnek!
Önként mennek a halálba, hiába minden erőfeszítés,
Önmaguk ellenére, itt már minden szó kevés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése