Mindenkiben ott rejlik valahol egy költő.
Egyik egy verses, másik emberöltőt betöltő.
Így hát mindannyiunknak meg van a képzete a jó versről,
De hogy maradandó-e, az majd évek múltán eldől.
Ne szégyelld hát, mit alkottál magadban,
Papírra vesd, írd le, hogy olvashassák sokan!
Egy négysorost? Hosszabbat? Mit számít az?
Ha szíved érzését tartalmazza, akkor értéke igaz!
Lehet, csak egy-két olvasója lesz, nem baj!
Nem élhet meg belőle minden búskomor és duhaj!
De az a kevés is igazi gyöngyszem lehet,
Megvigasztalhat néhány szívet, s lelket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése