Valaki nagyon nehéz helyzetben van most, akit szeretek.
Valaki nem élvezi egyáltalán a most élt földi életet.
Valakit hiába próbálok minduntalan felvidítani,
Valakiben akaratom ellenére csak a dühöt tudom szítani.
Pedig azt valljuk egymás felé, hogy 'Szeretlek"!
Pedig tudom nélküle teljes életet én sem élhetek!
Pedig csak azt a mosolygós lányt szeretném újra látni!
Pedig csak vele együtt óhajtom az új világot várni!
De érzem én, hogy legbelül őszintén szeret még,
De értem, hogy miért nem látja e mai élet értelmét.
De mégis kérem, ne add fel, már nem kell sokat várni,
De mégis oly nehéz a szenvedését nap, mint nap látni!
Tudom, hogy kis idő még, s már senki el nem választ soha,
Tudom, hogy ott csak igaz társ lesz, elpusztul, ki mostoha!
Tudom, hogy a végén minden, de minden sokkal szebb lesz,
Tudom, hogy nekem ott is csak Te, mindig Te kellesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése