Most torlódnak az események! Egyik taszigálja a másikat!
Már azt sem tudjuk, melyikre figyeljünk! Látjuk a zűrzavart...
A hírek - mi szinte mindig csak rossz - csak jönnek és jönnek!
Ebbe bizony bele kell szédülni a színjózan emberi főnek!
Most nem látom már, mire hajtunk oly szakadatlan hévvel...
Miért nézünk ferde szemmel arra, ki e csordától kicsit tér el?
Hisztérikusan skandáljuk a belénk oltott vezényszavakat,
Eltűnni látszik az oly sokáig féltve őrzött saját akarat!
Most! Ez a fő jelszó, MOST kell mindent megszerezni!
Társaink érdekét, szeretteink vágyát akadálynak nézni!
Hisz mi van, ha nem kapom meg azonnal mindezt?
Saját értékítéletünk hozzánk egy rossz pontot illeszt!
Most! Csak ez lebeghet a lelki szemeink előtt...
S már észre sem vesszük, az ítélet órája hirtelen eljött!
Most! Összpontosítsunk mindig csak a jelenre!
Hogy eltűnjön fejünk gondolatainak visszatérő félelme!
Most! Miért nem tudunk kissé visszafogottabbak lenni?
Mindig mindenből miért kell a legújabbat megvenni?
Mi késztet rá, hogy a szomszédénál nagyobbat, drágábbat?
A világ elé csak a többet birtokló ember állhat?
Most! Még van időd, hogy megállj egy pillanatra!
Nézz magadba, ráismernél egykori önmagadra?
Mivé lettek rég dédelgetett oly fennkölt álmaid?
Hová vezettek téged a szabadjára engedett vágyaid?
Most kell megálljt parancsolnod saját magadnak!
Hisz rosszakaróid azok mindig bőben akadnak!
Ráléphetsz még a helyes és boldog élet útjára!
Persze az eredmény, egy másfajta élet munkája!
Most! Indulj, erre kér Téged is mennyei atyánk!
Útmutatást egy egész Bibliányit hagyott ránk!
Hiába mondják sokan, elavult, nem visz az sehova!
Csak egy valaki adhat életet, s az nem más, mint Jehova!
