Olyan hírek jönnek

Olyan a helyzet, hogy én már reménykedem...
Olyan hírek jönnek, melyekben ott a veszedelem.
Olyan a lét, hogy az már szó szerint fáj,
Olyan híreket mond erről a sok-sok száj.

Milyen hely az, mit nem alakít a képzelet?
Milyen híreket szül a tömény rémület?
Milyen itt a lét, ha reménytelen vagy?
Milyen híreket nem akarsz elfogadni magad?

Olyan a helyzet most, hogy a vég közeleg,
Olyan hírek jönnek, mi felülmúlja képzetedet!
Olyan a lét, hogy már-már nincs sehova kiút,
Olyan híreket hallunk, ki teheti, a világból is kifut!

Milyen lenne a világ, melyet magadnak elképzelsz?
Milyen hírek jönnének, ha te ott élhetsz?
Milyen lenne léted, hisz ez reményed tárgya?
Milyen híreket hordatna veled képzeted színes világa?

Olyan helyet képzelek, mely békés és nyugodt!
Olyan hírek jönnének, melyekben minden jó volt!
Olyan életet élnénk, hogy felednénk a rosszat!
Olyan híreket mondanánk, mely mosolyt hozhat!

Lesz kiút

Csúszunk-mászunk lábuk előtt és élvezik.
Robotolunk, hogy pénzük több legyen nekik.
Mindegy, Te hogy érzed magad, hogy viseled,
Mit mondanak, neked mindig azt kell tenned!

Bérrabszolga társaim, nemsokára változik a kép!
Reménykedhetünk, megtörténik mindenképp!
E gonosz rendszert eltörlik, eltakarítják az útból,
Rajtad múlik, hasznot merítesz-e ebből a kiútból!

Hallgattam egy kicsit.

Nos, megtaláltam újra blogoló önmagam... Az utóbbi időben kissé elfáradtam, ezért hát nem is születtek nagyon versek! De jön a jó idő és vele együtt jövök majd én is...

Várj!

Várj reám, ha a távol homálya takarna,
Várj reám, ha más magához láncolni akarna!
Te, csak te vagy számomra életem értelme,
Te veled jó, de nélküled oly üres lenne!

Mégis sokszor megbántjuk szavakkal mi egymást,
Mégis álljuk a rég kimondott házassági fogadást.
Egyek vagyunk, mégis annyira különbözünk,
Egyet akarunk, de egymásnál sokszor falba ütközünk.
Régóta tanuljuk kezelni párunk, s annak gondjait,
Régóta tudjuk, szerető atyánk mindig erre tanít!

Rossz tanulók vagyunk, hisz csak lassan változunk,
Rossz tanulók, kik folyton bajt-bajra halmozunk.
De atyánk szeretettel fedd mindig bennünket,
De atyánk jól látja a legbensőbb énünket!

Várj reám, ha valaha távol sodorna a lét,
Várj reám, mert Ő kötötte össze kettőnk életét!
Te, csak te lehetsz, kivel odaát élni szeretnék,
Te veled bármin keresztül, bárhova is elmennék!

Gondolod?

Gondolod, hogy elég lesz csak gondolni az életre?
Gondolod, hogy nem kell választ adnod félelmeidre?
Gondolod, hogy most már megalapoztad boldogságod?
Gondolod, hogy te is erősíted a szellemi hátországot?

Úgy vágyom már a gépzaj nélküli csendet,
Úgy vágyom, hogy csak madárdalból kapjak koncertet!
Mikor többé nem kell félnünk sehol, senkitől,
Mikor ma látható világunk a feledés homályába dől!
Ki nem fogadja meg önként Teremtő Istenünk szavát,
Ki nem "érdemelheti" tőle az örök élet csodás jutalmát!

Gondolod, hogy elég lesz vágynod a jobb életre?
Gondolod, hogy így majd választ kapsz kérdéseidre?
Gondolod, hogy eléred a várva várt boldogságot?
Gondolod, hogy megkaphatod Tőle az új világot?