Haladunk a vég felé

Drága mennyei atyánk, Jehova istenünk,
Jól tudjuk, neked köszönhetjük földi életünk.
Bár e sátáni világ tagad és mindig ellenáll,
Látjuk, elindult a föld megtisztításának teve már.

Mi vagyunk a tanúi nagy ígéreteid teljesedésének,
Neked szól szánkból a szívünkből jövő ének.
Áldunk és szeretettel vetjük alá magunkat akaratodnak,
Előre látva már a világot, hol az ember szabadon alkothat.

Miközben az emberiség retteg a rá váró eseményektől,
Bár elkerülhetnék, nem akarnak hallani az igazság felől.
Mondjátok, miért vagytok ennyire megrögzötten önfejűek?
Mire jó, hogy továbbra is Sátánhoz maradtok hűek?

Hisz látjátok, világa csak a romlást mozdítja elő,
Ezért bukása - törvényszerűen - hamarosan eljő!
Recseg és ropog, minden eresztékében vészesen inog már,
Én legszívesebben - ha tehetném - már holnap kidobnám!

De látom, még sok ember várja megnyugtató válaszainkat,
Sokukra jóságod, szereteted - szelíd kérésed - velőig hat.
Még tanítani kell őket a Te utaidra drága atyánk, Jehova,
Szellemed erejével haladnak, Te vagy mindannyiunk mentora!

Értük vársz még, s hogy mi is elhagyjuk gyarló hibáinkat,
Kétségbe sem vonhatja senki, mindenek feletti igazságosságodat!
Drága mennyei atyánk, jóságos Jehova istenünk,
Neked köszönhetünk mindent, Te tartod fenn életünk!

Mit érnek javaink?

Sok pénzed van, sok aranyad? Gyűjtöttél magadnak sok javat?
Igazából mégis nincstelen vagy - mert mid van - mindet kaptad!
Csak bérlők vagyunk a föld felszínén, nem tulajdonosok,
Tetteinkről hamarosan Istenünk - akarjuk, vagy sem - ítélkezni fog!

Nézz körül! Mire mentünk e nagy önállóságunkkal?
Mit ér az élet, amit folyton a harc, a gyűlölet ural?
Hova vezetett e gyors technikai fejlődés - félek, hogy félre,
Nem mindig a megfelelően megválasztott emberek álltak az élre!

Ha meghalsz, ugyan elviheted-e, mit olyan nagy gonddal gyűjtöttél?
Élvezheted-e tovább a kényelmet, mire vagyonoddal szert tettél?
Ha csak ennyi lenne az élet, hát a tolvajt el miért ítéled?
Élni szeretne csak, úgy, ahogy életedet te is éled!

Mit érnek a javaink, ha még magunknak sem használunk velük?
És milliónyi embert fordítanak - már most is - ellenünk!
Mire jó a gazdagság, ha nem használ az emberiség javára?
Mert egy maroknyi csoport kerítette mára ezt a hatalmába!

De tudd meg, nemsokára nem így lesz a földön az élet,
Mert minden ember szolgálni fogja az egész közösséget!
Tiszta, rendezett környezetben gondtalanul lehetsz majd vidám,
S én is ott leszek, ha rólam úgy dönt majd Jehova, a bírám!

Térjetek észre!

Saját léted a tét, s most nem csak egy játékban!
Kaotikus világunk - láthatod - vesztébe rohan!
Önző emberek alkotják köröttünk a tömeget,
Érdekük a tiszta szeretetnek utat nem enged!

Hogy is lehetne boldogabba, szebbé szenvedő földünk?
Mikor nem dobjuk le a gyermekruhát, mit kinőttünk!
Még mindig csak saját jólétünk lebeg szemeink előtt,
Pedig jól látjuk, hogy ez az út már réges-rég bedőlt.

Furcsa csodabogár, ki más jólétét aktívan munkálja,
Nincs ki a négy kereke - mondják - hisz önző útjukat utálja!
Hiába tesz jót, róla nem így beszélnek egymás között,
Hiába mutat jó példát, mégis sokaknál falba ütközött.

Pedig a jövő a szeretet útját járók személyes birtoka,
Önző és gonosz ember semmiképp sem juthat be oda!
Hát Te, ki e szavakat most - tán elgondolkodva - olvasod,
Térj észre, gondold meg, Jehova követeit hogy fogadod!

Ők szelíden csak kérnek: Gyere Te is közénk boldogan!
Hogy jó atyánk életben tarthasson, s élhess Te is jogosan!
Már miért akarnál meghalni, ha jobb életed is lehetne?
S ehhez csak néhány órát kellene feláldoznod hetente.

Mi segítünk, hogy közelebb kerülhess alkotónkhoz,
S részesülhess mind ama áldásból, mit ez magával hoz.
Csak vesd alá magad ésszerű elvárásainak, törvényeinek,
Mert Ő szívesen, s bőkezűen ad majd életet mindenkinek.

Természetes...

Éjjeli fény világít a szobánkban, s ez természetes,
"Tiszta" vizet ihatunk, s ez bármikor lehetséges.
Bőséges ételkínálatból választhatunk, s ez nagyon jó,
Közben földünk komplett szemétlerakóhoz lesz hasonló!
Kizsigereljük, mit csak kölcsönbe kapott az ember,
S közben Teremtője szemébe nézni sem mer!
Legbelül tudja, érzi, hogy a gondok forrása ő saját maga,
De belegondolni sem mer - van anélkül is elég baja!
Hisz akkor minden tettünkért számot kéne adni,
S ki tudna saját szemében így igazságos maradni?
Márpedig, ha nincs az embernek kellő önbecsülése,
Milyen lenne járása - tettei, s lenne délceg ülése?
Megsemmisítő a tudat - nem felelünk meg a mércének,
Záporoznak bennünk a vádak, gyűlnek a rossz érzések.
Fordulj hát Teremtődhöz Te balga ember!
Kérd segítségét, s Ő bajodból biztosan kiemel!
Csak Ő tudja, mi a jó a mi számunkra,
A feltételeket is bizony, csak Ő szabhatja!
Hívd segítségül az Ő nagy Jehova nevét,
Fogadd el vezetését és fogd meg feléd nyújtott kezét!