Térjetek észre!

Saját léted a tét, s most nem csak egy játékban!
Kaotikus világunk - láthatod - vesztébe rohan!
Önző emberek alkotják köröttünk a tömeget,
Érdekük a tiszta szeretetnek utat nem enged!

Hogy is lehetne boldogabba, szebbé szenvedő földünk?
Mikor nem dobjuk le a gyermekruhát, mit kinőttünk!
Még mindig csak saját jólétünk lebeg szemeink előtt,
Pedig jól látjuk, hogy ez az út már réges-rég bedőlt.

Furcsa csodabogár, ki más jólétét aktívan munkálja,
Nincs ki a négy kereke - mondják - hisz önző útjukat utálja!
Hiába tesz jót, róla nem így beszélnek egymás között,
Hiába mutat jó példát, mégis sokaknál falba ütközött.

Pedig a jövő a szeretet útját járók személyes birtoka,
Önző és gonosz ember semmiképp sem juthat be oda!
Hát Te, ki e szavakat most - tán elgondolkodva - olvasod,
Térj észre, gondold meg, Jehova követeit hogy fogadod!

Ők szelíden csak kérnek: Gyere Te is közénk boldogan!
Hogy jó atyánk életben tarthasson, s élhess Te is jogosan!
Már miért akarnál meghalni, ha jobb életed is lehetne?
S ehhez csak néhány órát kellene feláldoznod hetente.

Mi segítünk, hogy közelebb kerülhess alkotónkhoz,
S részesülhess mind ama áldásból, mit ez magával hoz.
Csak vesd alá magad ésszerű elvárásainak, törvényeinek,
Mert Ő szívesen, s bőkezűen ad majd életet mindenkinek.