Ez a helyes?

Most már elég! Legyen már végre vége a sok hantának!
Szemedbe szépet, s jót mondanak, majd hátadba kést mártanának!
Azt hiszik, mert mindenki ezt teszi, ez a helyes és normális életút,
Közben a körülöttünk lévő többség már teljes egészében életunt.
Saját területén magabiztos, de mégis csetlő-botló tömeg,
Kik között jó szellemű ember alig-alig lelhető meg!
Egymást buzdítják, heccelik az egyre félelmetesebb dolgokra,
Őrjöngve nézve, amikor egy "balek" akad végre a horogra.
A tömeghiszti mindenkit sodorva magával ragadhat,
Van esély, hogy itt valaki még jó ember maradhat?
Vért, erőszakot, nyílt szexet akarnak csak látni!
Elutasítanak minden mást, nem hajlandók várni!
Magukból kikelve, ordítva szurkolnak saját csapatuknak,
Megalázni a másikat, győzni, csak ez ami fellegekbe juttat!
Keresik a veszélyt, hol felpöröghet az adrenalin pumpa,
Mintha egy ember az oroszlánnal versenyt futna.
Egyre durvább, megdöbbentőbb dolgokat találnak ki,
Csak legyen, hogy mégis vállalkozzon rá valaki!
A normális élet már csak uncsi taposómalom,
Ha felkínálod, rögtön rávágják: "Nem akarom!"

Miért különbözünk?

Ma hallgattam egy előadást, nagyon tetszett! Többek közt arról szólt, hogy mennyire más aki szolgálja istent és az, aki nem szolgálja Őt...

Valahogy - nekem - ez teljesen természetesnek tűnt! De lehet, csak én vagyok így vele? Bár mondják, hogy lerí sokszor rólunk, hogy hívő emberek vagyunk - úgy sugárzik az emberről. Mindegy, számomra ez evidencia szintű dolog. Amíg valaki ezt nem fogadja el, és elkendőzi, megpróbálja más témára terelni a beszélgetést, nem lesz igazán nyugalma. De amikor megbékél és felvállalja az emberek előtt, akkor megnyugszik. Velem is így volt úgy 20-22 évvel ezelőtt.

 Az a béke, amit a felülről való bölcsesség ad az ember számára, nem hasonlítható össze semmivel sem! Értéke jóval felülmúlja mindazt, amit e világ képes adni! Igaz a Biblia hasonlata Jézus példázatában, hogy a királyság hasonlatos az igazgyöngyhöz... Hát, ha súly értéket tekintve nézzük, akkor ez az egyik legdrágább dolog a világon. Érdemes érte mindent feláldozni! Aki nem hisz a teremtőnkben, az el sem tudja képzelni azt a bensőséges érzést, amit ez a kapcsolat jelenthet. Jehova sohasem kényszerít a szolgálatára! Ő csak gyengéden kér, tanít és fedd! Legyen bármilyen nehéz is a jelen, már nem kell sokáig várni a megoldásra, melyet Jézus által valósít meg! Egy idilli világot hoz létre, az idilli állapotokat megzavaró emberek nélkül!

Tud-e ilyen távlatokat nyújtani ez a világ? Egyértelműen nem! És mi van a földönkívüliekkel? Legyen bármi is a vélemény, ezek a "lények" démoni erők testi megtestesülései... Sátán maga is a világosság angyalává változtatja át magát, hogy megtévesszen sokakat!

(2Korintusz 11:14) Nem is csoda, mert maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává. . .

De tudjuk, hogy célja nem a felvilágosítás, hanem:

(2Korintusz 4:4) . . . ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne ragyogjon át a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír megvilágosító fénye. . .

Hát elég jól végzi a "dolgát", hisz nagyon sikeresen elfordította az emberek tömegeit a Biblia istenétől, Jehovától! De már nem tart sokáig a hatalma és eléggé morcos is ezért:

(1Péter 5:8) Maradjatok meggondoltak, legyetek éberek. Ellenségetek, az Ördög, fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit. . .
(Jelenések 12:12) Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.”

Szinte tombol dühében és az emberek ezt át is veszik a saját életükben - sajnos. Pedig mindenki nyugodt, szeretetteljes életre vágyik egy olyan világban, ahol béke honol, ahol nem lopnak, nem csapnak be, stb... Mennyire kár, hogy általában nem hajlandóak lenyugodni, hanem az első, számukra - úgy tűnhet, hogy - kétes, vagy sértő jelre robbannak és még a tettlegességtől sem riadnak vissza! Pedig lehet, hogy a mondat végére kiderülne, hogy nem is arról szól a dolog, vagy, hogy másképp szól róluk... Az a sok szenny, amit szórakozásként már kis gyerekkorunk óta szívtunk magunkba, nem maradt nyomtalan! Riasztó, hogy mennyire érzéketlenek lettünk mások szenvedése iránt.

Én nap, mint nap szenvedek, ha ki kell menjek az utcára, mert nem bírom ezt a hozzáállást, pedig pont ugyanilyen voltam! Káromkodtam, verekedtem, megaláztam másokat és ehhez még volt is némi hatalmam. De lemondtam a vezető beosztásokról, átértékeltem az élet célját és mindazt, amit a világ adni tud, csak használtam, de már nem törekedtem minél többet, minél jobbat megszerezni belőle. Úgy is lehet mondani a többség szerint, hogy kudarcok sorozata az életem, de abból a szemszögből, ami számomra fontos, a lehető legjobb lépések sora van hátam mögött - igaz némi vargabetűk sorozatával egybefonva...

Meg van minden, ami szükséges - még akkor is, ha most állástalan vagyok. Még akkor is, ha a legalantasabb munkát leszek kénytelen majd elvállalni. Nem érzem rangon alulinak mérnökként, hogy takarítsak, vagy sittet hordjak. Minden munkát el kell valakinek végezni!

A vég végének a legvégén, mondhatni az utolsó óra utolsó percében élünk - de nem azért, mert az a bizonyos atomóra ezt mutatná, hanem mert a világ eszeveszetten rohan saját pusztulása felé! Most már bármelyik nap eljöhet az az idő, amikorra Jézus azt mondta:

(Máté 24:36) Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya. . .

A hála

Napok óta csak tépelődöm, minek ez a blogírás?
Bár tudom, ezt - ha én nem - nem fogja megírni más!
Most, hogy a végidő végének is a vége felé járunk már,
Mindenki, ki ezt érzi-tudja egy békésebb és boldogabb létet vár!
Komor felhők, melyek a fejünkre akarnak már-már ülni,
Elhajthatatlanok, csak az várják mikor fogunk kimerülni.
Akkor beterítenek, kilátást nem egy szemernyit sem hagynak,
Majdnem elvágják útját a szabadon szálló gondolatnak!
Gúzsba kötnek, szorosan tartva agyunk minden zegét-zugát,
Hogy az isteni fény megvilágosító békés ereje ne hathasson át!
De feladni kár lenne, mert talán mindjárt itt is a vége,
S akkor már nem, azt mondanánk, hogy bizony, ez megérte!

Sok, rengeteg gonddal kell nap, mint nap megküzdenünk!
Erre is felkészít minket folyamatosan a mi Jehova istenünk!
Nincs más, ki így előre látná, mikor és mire van szükségünk itt,
S hívó szavával csendesen elűzné lelkünk legmélyebb félelmeit!
Ha megakadsz, rá mindig számíthatsz, Ő sohasem rest meghallgatni!
S a legjobban Ő tudja, hogy mikor, és mit a legjobb nekünk adni!
Van, hogy csak egy szó, van, hogy egy szívből jövő, vagy egy ének,
A legnagyobb kincs épp akkor az ember elcsüggedt lelkének!
Szerető égi atyánk, Jehova - olyan jó hozzád közel állni,
Csak vezetéseddel tud az ember igaz társsá és EMBERRÉ válni!
Csak rebegi ajkunk csendesen az esdő, rimánkodó szót feléd,
Szellemed adod és szavad ereje ernyőként megvéd!
Nincs szó, mi kifejezhetné, mennyire ragaszkodunk mi hozzád!
Minden szavunk, cselekedeteink, belső énünk csak Téged áld!

Ha lenne most lehetőség, kiírnám, mit érzek,
De még nem találnám a szavakat sem, attól félek!
Ha tévútra lépek, Te szelíden újra és újra magadhoz hívsz!
Bánd meg bűnöd - mondod - és megbocsátásommal bírsz!
Elkövetett, de megbánt vétkeink szemünkre soha nem veted,
Hisz nem hallhatnánk tőled - végtelen életed élheted!
Akkor nem lenne számunkra jó hír, nem éreznénk azt jónak,
Nem hatna ránk, számunkra sem lenne ereje a Szent szónak!
De gyengéd vonzalmad szerfelett vonz minket hozzád,
Figyelmesen hallgatjuk, mit mondott egykor - rólunk is - a szád.
Tanulunk, hogy tudjuk, mit és hogyan cselekedjünk most,
Mert viharosan közeledik már Jézus, ki mindent felszínre hoz!
Szeretnénk hálásnak bizonyulni, szeretetben együttműködve,
Hosz kifejezhessük: Jehova, néked vagyunk hálásak örökre!