A hála

Napok óta csak tépelődöm, minek ez a blogírás?
Bár tudom, ezt - ha én nem - nem fogja megírni más!
Most, hogy a végidő végének is a vége felé járunk már,
Mindenki, ki ezt érzi-tudja egy békésebb és boldogabb létet vár!
Komor felhők, melyek a fejünkre akarnak már-már ülni,
Elhajthatatlanok, csak az várják mikor fogunk kimerülni.
Akkor beterítenek, kilátást nem egy szemernyit sem hagynak,
Majdnem elvágják útját a szabadon szálló gondolatnak!
Gúzsba kötnek, szorosan tartva agyunk minden zegét-zugát,
Hogy az isteni fény megvilágosító békés ereje ne hathasson át!
De feladni kár lenne, mert talán mindjárt itt is a vége,
S akkor már nem, azt mondanánk, hogy bizony, ez megérte!

Sok, rengeteg gonddal kell nap, mint nap megküzdenünk!
Erre is felkészít minket folyamatosan a mi Jehova istenünk!
Nincs más, ki így előre látná, mikor és mire van szükségünk itt,
S hívó szavával csendesen elűzné lelkünk legmélyebb félelmeit!
Ha megakadsz, rá mindig számíthatsz, Ő sohasem rest meghallgatni!
S a legjobban Ő tudja, hogy mikor, és mit a legjobb nekünk adni!
Van, hogy csak egy szó, van, hogy egy szívből jövő, vagy egy ének,
A legnagyobb kincs épp akkor az ember elcsüggedt lelkének!
Szerető égi atyánk, Jehova - olyan jó hozzád közel állni,
Csak vezetéseddel tud az ember igaz társsá és EMBERRÉ válni!
Csak rebegi ajkunk csendesen az esdő, rimánkodó szót feléd,
Szellemed adod és szavad ereje ernyőként megvéd!
Nincs szó, mi kifejezhetné, mennyire ragaszkodunk mi hozzád!
Minden szavunk, cselekedeteink, belső énünk csak Téged áld!

Ha lenne most lehetőség, kiírnám, mit érzek,
De még nem találnám a szavakat sem, attól félek!
Ha tévútra lépek, Te szelíden újra és újra magadhoz hívsz!
Bánd meg bűnöd - mondod - és megbocsátásommal bírsz!
Elkövetett, de megbánt vétkeink szemünkre soha nem veted,
Hisz nem hallhatnánk tőled - végtelen életed élheted!
Akkor nem lenne számunkra jó hír, nem éreznénk azt jónak,
Nem hatna ránk, számunkra sem lenne ereje a Szent szónak!
De gyengéd vonzalmad szerfelett vonz minket hozzád,
Figyelmesen hallgatjuk, mit mondott egykor - rólunk is - a szád.
Tanulunk, hogy tudjuk, mit és hogyan cselekedjünk most,
Mert viharosan közeledik már Jézus, ki mindent felszínre hoz!
Szeretnénk hálásnak bizonyulni, szeretetben együttműködve,
Hosz kifejezhessük: Jehova, néked vagyunk hálásak örökre!