Együttesen

Belebújnék-e másvalaki évek óta hordott bőrébe?
Hogy ki az, s mit akart, azzal törődnék- e?
Figyelnék-e arra - neki mi lenne jó - ha ő nem én lennék?
S hogy mit is gondolna rólam, mikor itt létem már csak emlék?

Használnám, vagy kihasználnám adottságait, vágyait?
És felfedezném-e hogy tudná igazán megélni álmait?
Segítenék-e hogy később - mint lidércálomból - ébredve,
A megoldásra miattam hirtelen ráébredne?

Bizony az ember erre most nem nagyon képes,
Lehet bár tíz, ötven, vagy akár százhúsz éves.
Tökéletlen, önző, másra oda nem figyelő csorda,
Hogy van még ki önzetlen, e világban kész csoda!

Miért nem nézünk - nem csak felszínesen - a társunkra?
Miért nem fedezzük fel belső értékeiket újra és újra?
Miért hisszük, a legjobb út, min most itt járhatunk,
Hogy nem zavarjuk a csordát, ha rajta áthaladunk?

Mert nem az a tuti, mit sokan csinálnak, csak azért, mert sokan vannak!
Hisz a lemmingek is tömegben rohannak a partfalnak...
Az igazi boldogulás sokszor pont ár ellen halad,
S a végén mégis ő az, ki életben marad!

Tanuljuk meg újra szívből szeretni egymást!
Hisz valamiért őt szeretted meg régen, s nem mást!
Ami akkor volt benne - biztos - most is ott lappang,
Csak elfedte idővel a sok gond, együtt átélt sallang.

Bízni kell, mint egykoron, hisz fiatalon megtettük,
Választottunk társat, s egy ideje kitartottunk mellettük.
Gondolj a szépre, a jóra, mi benne akkor megfogott,
S újítsd meg vele együtt a halódó kapcsolatot!

Mert miért hullik szét minden, mi köröttünk van?
Miért szólunk vissza rögtön mindenre jó hangosan?
Miért gondoljuk, hogy amit mond az támadás?
Mi lesz, ha végül mégis jön a zárszámadás?

Gyere, add a kis kezed és éljünk végre békében!
Lépdeljünk együtt, hisz olyan közel van már az új Éden!
Gyorsul, e világ minden eresztékében tántorog,
Mégis aki mást gondol, minden szóra morog.

Gyere, add a kis kezed az én kezembe!
Maradjunk együtt, hogy a világ közénk ne lépjen be!
Szétszakítana, bedarálna minket is a formájába,
Ha hagynánk, hogy szavainkat az adja a szánkba.

Gyere, hisz kezed a kezembe simul oly régóta már!
Minket Jehova megígért új világa vár!
De siessünk, még sok addig a teendő!
Még sok tanítvány léphet a csordából elő!

Gyertek! Együtt minden sikeres lesz, ezt atyánk megígérte!
Győzni fogunk, még akkor is, ha talán meg kell halnunk érte!
Kart-karba öltve szorosan egymást támogatva
Nincs semmi, ami ilyen nagy erőt adna!

Ne gondold, hogy társad nem ugyanolyan gyenge, mint te!
Egyedül egyikünk sem nyerne, és messzire sem menne!
De közösen, támogatva a gyengébbeket minden lehetséges!
Ráadásul egyedül csak ez a megoldás igazán emberséges!

Igen, mennjünk szembe az árral közösen!
Hisz célunkat élesen látjuk már, nem csak úgy ködösen!
A célvonal is feltűnt, addig ki kell bírnunk!
Az ígéret földjére be csak úgy juthatunk!

Tehát nézz társad szemébe jó mélyen!
Majd erősítsd kapcsolatotokat minden téren!
Engedd, hogy kibontakozzon, segítsd elérni céljait!
Szemében - ha rád néz - mindez sokat javít!

Szólj hozzá sok-sok kedves szót nap, mint nap!
Mástól úgyis csak szidást, átkozódást kap!
Hisz látványosság lettetek a világ szemében,
Nem értik, mi járhat a tanuk fejében.

Hisz kéretlenül megyünk hozzájuk, hogy elhívjuk egy hosszú útra,
Azáltal, hogy mit megszokott, azt mind dobja most sutba!
Éljen egy teljesen más, egy számára újfajta életet,
S tekintse tévútnak, mit eddig e világban élhetett!

Nehéz sokaknak elfogadni, hogy amit maguk körül látnak, az a helytelen,
Ezért sokan még csak el sem gondolkodnak mindezen!
Inkább hagyják veszni e boldog élet reményét,
Minthogy eldobják a világ nyújtotta helyeslés eszményét!

Jó atyánk, Jehova, nézz le ránk és segíts jól megélni,
Hogy tanúid lehetünk és add, hogy ezért ne kelljen többé félni!
Kérünk add szent szellemed, hogy elég erőnk legyen,
Töretlen hittel szólni szavad, önzetlenül, ingyen.

Hogy ne lankadjunk, ha annyira sokan elutasítanak,
Ha úgy néz ki, az emberek inkább e világban bíznak!
De add, hogy mi legyünk egyre összetartóbb család,
Mely mindennel, mit tesz egyedül csak Téged áld!