Nem vagyok mára már senkinek sem érdekes,
Nem számít mi történik velünk semmi sem lényeges.
Olyan időben élhet ma az ember, mely sok mindent sejtet,
Olyan helyzet jön, hol soha nem látottan nehéz lesz a helyzet.
Nem tudod, ki lesz akkor olyan barát, hogy hozzá fordulhatsz,
Nem csak elvár, de tudod kapsz és te is jó szívvel adhatsz!
Olyan emberekkel vedd körül magad, kik rád figyelnek,
Olyanokkal, kik őszinte szeretettel szolgálnak istennek!
Nem lehetsz annyira elvakult, hogy ne is láss!
Nem élhetsz sokáig, ha teremtődnek nem vagy hálás!
Olyan világban élünk, mely eltakarja, mi igazán fontos lenne,
Olyan emberek közt, kik magukban sem hisznek, nem hogy Benne!
Nem vagyunk méltók Hozzá! Mércéjét meg sem közelítjük!
Nem is akarunk tanulni Tőle, és uralmát eleve elvetjük.
Olyan kedvesen kérlel, s figyelmeztet útjaink végére,
Olyan régóta hírdetteti, végül mégis sor kerül ítéletére!
Nem feledkezik meg jó tetteinkről a mi Jehova istenünk,
Nem mindegy hát, hogy mit, de az sem, hogy miért teszünk!
Olyan tetteket vár el, melyek szívünk szeretetéből fakadnak,
Olyan embereket keres, kik viszonzást nem kérve, önmagukból adnak!
Nem olyan körülöttünk a világ, hogy mindez azonnal feltűnjön!
Nem olyan a közszellem, hogy a szeretet szabadon repüljön!
Nem olyan emberek kellenek, kik mondják, de nem teszik!
Nem olyan tettekkel - hol nincs szeretet - mert az Neki nem tetszik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése