Miért nem jó, ha csak úgy élünk bele a nagyvilágba?
Miért hiszi az ember, hogy szellemileg még mindig árva?
Miért vágyik anyira egy kellemes meghitt szóra,
Ha oda se figyel az éppen azt mondóra?
Ha fáj, mit teszel, mond miért nem változtatsz?
Ha tudod, hogy rossz, mellette mégis kitartasz?
Értelmetlen dolog csak a pénz után futni,
Értelmetlen, hisz nem tudsz vele előbbre jutni!
Értelmetlen a sok "bölcs" könyv is, mit eddig írtak,
Hisz írói isteni bölcsességgel sosem bírtak!
Hisz te is látod, rohanunk a szakadék felé,
Hisz érzed és tudod, a döntés az emberé!
Te döntesz hát saját sorsod alakulása felől,
Te forgácsolod szét, vagy építed jövőd - ez egyszer eldől!
Te adhatsz csak értelmet saját életed útjának,
Nem kell csatlakoznod a csordához, hisz ők csak bujkálnak!
Nem azért élsz, hogy döntéseid helyetted mások hozzák meg!
Nem rájuk kíváncsi - ha reád néz - a te istened!
Gondolod örül, ha csak egy vagy az emberek tengerében?
Gondolod, mégis nem egyéniségek mind az ő szemében?
Gondolod, helyeslőn tekint e balga ember tömegre?
Inkább néz jó szemmel arra, ki gondolkodni szeretne!
Inkább kéri, gyere s tanulj szeretetet, hogy örökké élhess!
Inkább kérd Öt, hogy te is szeretettel félhess!
Igen szeretettel félhess, hogy ne keljen rettegned!
Igen, mert mindenképpen azt kell, ha szavát megveted!
Igen, gyermeki alázattal kell hozzá fordulnunk!
Mert tudjuk, hogy ismerethez csak tőle jutunk!
Mert az élet forrásai is az Ő kezei közt vannak!
Mert kik nem állnak mellé, nem sokára meghalnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése