Szabadság

Manapság nagyon sokat beszélnek róla, de ugyan tudjuk-e, hogy mit is jelent valójában? 

A Wikipédiában a szabadság értelmezései:

• A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség (képesség) valamit tenni vagy nem tenni. A fizikai szabadságot erőszak („vis”) vagy erőhatalom („vis major”) zárhatja ki.

• Személyes szabadság a szabad mozgás, a test szabad használata, mely büntetőjogi védelem alatt áll, és csak a törvényben meghatározott esetekben és formák között szorítható meg (személyi szabadság korlátozása). A személyi szabadság el nem ismerésen és intézményesítésén alapult az ókori rabszolgaság, a rabszolgatartó gazdasági rendszer, a középkorban a jobbágyok földhöz kötöttsége.

• Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti, ebben a formában az akarat és akaratszabadság szinonimája. Az akaratszabadságot általában csak az embernél lehet értelmezni, míg az emberen kívül eső természetet kötöttnek vagy nem szabadnak tekintik, mivel a szükségszerűség jellegével bíró természeti okság törvényének feltétlen uralma alatt áll.

• A jogi értelemben vett szabadság kiterjed mindarra, amit a jog szerint tenni lehet.

• Költői vagy szélesebb értelemben alkotói szabadság 

          (http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabadság_(filozófia)

Abszolút szabadság ugyan létezik, de hasztalan, mert mint azt már egy ókori bölcs ember is megírta:

(1Korintusz 6:12) Mindent szabad nekem, de nem minden hasznos. . .

Miért is? Hát, ... leugorhatnánk a Grand kanyon egyik sziklájáról ejtőernyő nélkül, de bizony az egészségünkre nézve nem lenne hasznos. Lemerülhetnénk egy súlyos nehezékkel a testünkön a delfinekkel együtt, hogy megfigyeljük a a vadászatukat, de valószínűleg ez lenne az utolsó tettünk ebben a világban. Tehát sok mindent megtehetünk ugyan, de saját jól felfogott érdekünkből önmagunkat korlátozzuk.

Eddig gondolom világos, és mindenki egyet is érthet vele, egy ember sem nagyon szállna ezzel vitába. De ha már a viszonylagos területre az emberi kapcsolatok világába tévedünk, akkor már nem annyira tiszta a kép (ahogy azt a szabadság meghatározása is mutatja fentebb). Itt akadhatnak olyan területek, ahol érdekütközések, világnézeti letérések, eltérő vérmérséklet eltérítik az emberek felfogását a szabadságról - persze általában a saját érdekeik érvényesítése mentén!

Hol van hát, és egyáltalán létezik-e olyan vezérelv, melyet követve a lehető legkisebb érdeksérelmet okozva gyakorolhatjuk a saját szabadságunkat?

Talán az asszertivitás? Bár sokak számára még idegen ez a fogalom, de egyre inkább meghonosodik a magyar nyelvben. Alap jelentése jogot formálni valamire. De általában ennél összetettebb jelentéstartalommal ruházzák fel. Valahogy úgy lehetne leírni, hogy mindenben olyan megoldás megteremtésére való törekvés, ahol mind a két fél nyertesnek érezheti magát. Tehát úgy érvényesíteni a saját érdekeinket, hogy közben a másik fél érdekei a lehető legkisebb mértékben sérüljenek - még abban az esetben is, ha ehhez le kell mondanunk az érdekérvényesítésünk egy részéről a többiek érdekében. Lehetséges egyáltalán ilyen szemléletmódot kialakítani a mai önző világunkban és elég ehhez az, hogy asszertivak legyünk?

Mint hívő ember, azt kell, hogy mondjam, hogy lehetséges, de nem elég hozzá csak az asszertív viselkedés! A megfelelő vezérlő elvnek egyben az istenünkhöz vezető út alapelvének is kell lennie!

Mi is ez? A szeretet! Pál által a Bibliában leírt szeretet himnusza (Korintusziakhoz írt 1. levél 13. rész 4-7 versei) szerint most néhány szóban nézzük át, miért csak ez lehet az igazi indító ok?

A szeretet mindent elhisz – itt nem vak hiszékenységről van szó, hanem olyan magatartásról, mely feltételezi (ellenkező jelzések hiányában), hogy amit a másik fél mond, vagy tesz, azt jóhiszeműen teszi ill. mondja! A szeretet mindent kitartással tűr – ide is vonatkozik az előbbi korlátozás. A szeretetnem keresi a maga hasznát – együtt örül a másik sikerének még akkor is, ha éppen maga akarta volna azt a célt elérni! A szeretet nem kérkedik – tehát nem mond, vagy tesz olyat, amivel sárba tiporna másokat! A szeretet nem fuvalkodik fel – tehát nem helyezi magát a többiek fölé! Igaz, hogy ha körülnézünk – és talán magunkban is - pont az ellenkezőjét fogjuk most látni. A szeretet nem féltékeny – és itt most nem csak a férfi és nő közötti intim kapcsolatról van szó! A féltékenység jelentheti a másik ember sikereinek, anyagi javainak irigylését is! A szeretet nem viselkedik illetlenül – ehhez gondolom nem kell külön kommentár! A szeretet nem keresi a maga hasznát- mivel azzal mások érdekeit sértené! A szeretet nem válik ingerültté – mert az ingerültség idején nem a józan gondolkodás, nem a szeretet motiválja az ember cselekedeteit és beszédét! A szeretet nem tartja számon a sérelmet – érthető,ha számon tarjuk a sérelmeket, akkor képtelenség az adott ember felé szeretettel fordulnunk! A szeretet nem örvendezik az igazságtalansággal, hanem együtt örül az igazsággal – bár ahogy mondani szokták, a legszebb öröm a káröröm, de az, aki így örül, nem szeretetet mutat, hanem annak hiányát! Még akkor is, ha néha mindannyiunkkal megesik az ilyen fajta „öröm”!

Végezetül a szeretett hosszútűrő és kedves! Hát ezek a tulajdonságok nem igen népszerűek manapság! De ha belegondol az ember, akkor be kell látnia, hogy ezek nélkül olyan a személyiségünk, mint amiről Pál beszélt a Timóteuszhoz írt 2, levele 3. részének első 5 versében:

(2Timóteusz 3:1-5) Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek.

2 Mert az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzszeretők, önteltek, gőgösek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, illojálisak,

3 természetes vonzalom nélküliek, olyanok, akik nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, vadak, a jóságot nem szeretők,

4 árulók, keményfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak, inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők,

5 akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak; és ezektől fordulj el.

Nem hiszem, hogy jóérzésű emberek ilyen tulajdonságokat szeretnének maguknak! Mégis, a közhangulat, a világ egésze azt mutatja, hogy ma igenis ilyenek az emberek!

Vagyis elmondhatjuk, hogy a mai helyzetből igenis csak a Biblia mutat világos és egyértelmű, nem változó kiutat! A több ezer éve leírt gondolatai még napjainkban is gyakorlatiasak, hasznosak és igazak!