Meghívó

Nincs értelme e világnak, nincs kiút számára!
Egyre csak a - vak vezet világtalant - útját járja!
Esik szét, recseg-ropog, mégis szövögetik álmait,
Mintha frissen s újszülöttként állhatna ma itt!
Látják a szakadékot, kormányoznak is észvesztőm,
Reménykedve, hogy valaki egyszer csak valami csodát tőn!
De a csodák ideje még nem jött el, a megmentést el nem fogadják,
De szidni fogják magukat, ha az eseményeket saját szemmel látják!
Hiába hangzik egyre: Jöjjetek! Szolgáljátok Jehovát!
S a szeretet istene egy új rendszerbe visz titeket majd át!
Szelíd szóval tanítanak, de ha elküldöd őket, hát elmennek,
Keresnek mást, s tovább szolgálnak az Istennek!
Ha Te nem vagy hajlandó az élet útját választani,
Magadra vess, ha az áldást Jehova nem fogja rád kiárasztani!
Nem ő lesz a hibás, amiért Te nem álltál mellé,
Hogy mindenki éljen, Ő azt szeretné!

De az életnek ára van, szeretetben kell élni!
A többi embernek egy jobb jövőről beszélni!
Hogy megtartsák mindazt, mit fia parancsolt,
Tanítani mindazt, mit földön létekor szólt!
És élni az életet úgy, mint ahogy Ő mutatta,
A példát itt létekor világosan elénk adta!

Ennyire egyszerű, csak alázatos szív kell hozzá,
S harcolni, hogy szívünk ne válhasson gonosszá!
Gyere Te is, csatlakozz a nagy sokasághoz!
Élvezd majd a jó létet, mit az új világ hoz!