Ítéletidő közeleg

Hát furcsa egy érzés, mondhatom - egyszerre hideg-lelő és perzselő!
Ősidők lehelete csap meg minket, próféciák figyelmeztető szava vesz elő.
Mert nincs kétség - már megérett e világ gyümölcse az aratásra!
És vezetője is kénytelen-kelletlen az irányítást átruházza másra!
Tűznek van fenntartva gonosz világunk - arra a bizonyos napra,
Hogy teljesen megsemmisüljön örökre, ne is maradjon írmagja!
Rohanunk, nagyon sebesen száguldunk az előre nem látható vég felé!
Miért is vetnénk - ennek tudtában - hát bizalmunkat mi már belé?
Tudjuk, előre látjuk, hogy mi lesz végül az előre megírt sorsa,
Nem újul meg, nem változik, jobb útra már nem tér soha!
Szervezkedik, összefog, hogy felvegye a harcot valahogy,
Nem veszi észre, hogy ereje mindegyre, állandóan csak fogy!
Nap, mint nap egyre többen csatlakoznak hozzánk, mert látnak,
Hátat fordítanak ennek a züllött, korrupt, halódó világnak!
Igen - bár benne élünk - amennyire lehet, nem vagyunk a részei!
De nem azért, mert meg vannak számlálva az ő évei!
Szeretjük istenünket, Jehovát! Ez indít minket a sok jóra!
Ezért megyünk hozzátok, ezért nyitjuk szánkat nálatok a szóra!
Lassan-lassan búcsúzunk tőletek, bár észre sem fogjátok ezt sem venni!
Csak későn, mikor már nem láttok minket az utcákon hozzátok menni!
Míg nincs baj, addig nincs baj - szól az utcai szleng bölcsessége,
De mi lesz, amikor hirtelen lesz mindennek egyszerre vége?
Kit fogtok akkor hibáztatni saját döntéseitekért, pont Ő előtte?
Mi lesz a mentségetek, hogy mindaddig, nem kértetek belőle?
Hazugságaitok akkor már nem fognak használni, ismeri gondolataitok!
Igazságotok alapján - mert megmondta - igazságossággal ítélni fog!