Miért is lenne fontos, hogy tanuljunk alázatot?

Hát igen, ez egy kényes kérdés! Sokan az alázatot - mint azt már említettem is - a gyengeség jeleként aposztrofálják. De valójában nincs is semmi ennél távolabb az igazságtól! A gyerekek erősek a maguk módján, de egyben taníthatóak és így alázatosak is bizonyos értelemben. Elfogadják, hogy nem ők tudnak mindent a legjobban... A vezetőszerepet átadják a szüleiknek és tanáraiknak... Egészen addig, míg nem kezdenek felnőtté válni, ezzel nincs is gond

Az alázat szükséges ahhoz, hogy egy nálunk hatalmasabb személy felsőbbségét elismerjük. Itt most nem kénytelen kelletlen meghajlást értek a pénz hatalma előtt (főnök felé), vagy a fegyveres erők hatalma előtt. Ez egy belülről fakadó elismerés a másik bölcsessége, hatalma és felsőbbsége iránt.

Ez a személy lehet akár jó, akár rosszindulatú, az önkéntes alárendeltség függ a saját személyiségünktől is. Mindenesetre az önkéntes alárendeltség - alázat - azt is jelenti, hogy bizonyos esetekben önként lemondjunk arról, hogy mi döntsük el valamiről, hogy jó-e az, vagy rossz. Minden más esetben viszont erős tartást biztosíthat. Belső békét eredményez - főleg, ha az a felsőbb személy a teremtő Istenünk, Jehova. Hozzá nem is lehet alázat nélkül közeledni, mert a hozzá való közeledés feltételezi, hogy tanulni is akarunk tőle!

Éppen ezért aki ezt teszi, az egyre nagyobb belső erőt fog tapasztalni magában. Ahogy nő az ismerete szerető égi atyánk tulajdonságairól és tetteiről, valamint megérti miért és mit akar tenni értünk a közel jövőben, egyre inkább azt is akarjuk tenni, amit kíván tőlünk.

Mivel minden, amit létrehozott jog szerint az övé, ezért joggal várná el, hogy gondozzuk a lakásunkul nekünk adott földet. De ehhez el kéne ismerni, hogy felettünk áll, és elszámolással is tartozunk neki (példaként gondoljunk bele, hogy egy jókora erdőt adunk bérgondozásba és a bérlő ahelyett, hogy gondozná, megőrizné az állagát, esetleg még növelné is az értékét, nekifog és amilyen ütemben csak tudja, kivágatja - még a tönköket is kitermeli - a föld termőrétegét kiárusítja és szemétlerakót létesít rajta. Felelősségre lehet vonni?)! Hát ez az, ami sok személyt úgymond kizár a körből, hisz nem hajlandók senkinek sem alávetni magukat és pláne nem elszámolni a tetteikről - pedig pont ezt a példában említett gaztettet teszi az emberiség világméretekben.

De ha elszámolással tartozunk, az azt is jelenti, hogy megszabhatja, ki kap azokból az ajándékokból, melyeket a Biblia lapjain leíratott számunkra. Vagyis ha azt akarjuk, hogy részt kapjunk a próféciákban említett áldásokból, akkor NEKÜNK KELL(!) alkalmazkodnunk és nem a teremtőnknek! Már ezt felismerni is alázatot feltételez! Nincs jogunk a feltételeket átírni!

Nos igen, de ez a világ pont ez ellen hat! És akár elfogadjuk, akár nem, az utolsó napokban, annak is a végén élünk!

(2Timóteusz 3:1-5) Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek.

2 Mert az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzszeretők, önteltek, gőgösek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, illojálisak,

3 természetes vonzalom nélküliek, olyanok, akik nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, vadak, a jóságot nem szeretők,

4 árulók, keményfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak, inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők,

5 akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak; és ezektől fordulj el. 

 

Amint az látható a napjaink világát - találóan - jellemző versek tartalmazzák azt is, hogy az átlag ember híján lesz az alázatnak. Miért? 

(Máté 24:11-13) És sok hamis próféta támad, és sokakat félrevezetnek; 

12 és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberből kihűl majd a szeretet. 

13 De aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben.

De ez miért bizonyítja, hogy híján lesznek (vannak) az alázatnak?

(1Korintusz 13:4-8) A szeretet hosszútűrő és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, 

5 nem viselkedik illetlenül, nem keresi a maga érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet. 

6 Nem örvendezik az igazságtalanságnak, hanem együtt örvendezik az igazsággal. 

7 Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartással tűr. 

8 A szeretet soha nem vall kudarcot. . .

Az alázat hosszútűrő és mindent elvisel ... Tehát az alázat és a szeretet kéz a kézben jár! Csak gondoljunk bele, hogy amikor igazán szerelmesek voltunk (a szeretet egyik igen erős, heves, de labilis formája), hát nem éppen ilyen tulajdonságokat próbáltunk kimutatni a szeretett személy felé? Az ő érdekét - is(?) - próbáltuk figyelembe venni. Tehát felé alázatosak voltunk, mert többre tartottuk bizonyos szempontból, mint a magunk érdekét. (ha ezt még nem tapasztaltad, kedves olvasó, talán még nem találtad meg az igaz szerelmet)

Tehát, ha élni óhajtunk, ha tanulni szeretnénk teremtőnktől - aki a lehető legbölcsebb személy - akkor alázatot kell kifejlesztenünk és kimutatnunk! Vagyis el kell bizonyos szempontból különülni a mai romlott világtól!