Az írás anatómiája...

Mint mindig, hát most is csak járnak az ujjaim a billentyűzeten.
Abbahagynám, de valami hajt és érzem belül, hogy nem tehetem.
Még nem tudom, mit fogok elmondani, mire hívom fel a figyelmet,
De remélem ettől függetlenül kapok tőletek egy kis kegyelmet.
Tudjátok, mindig írás közben derül ki, mivé is válik a mű.
Néha csak ömlik a szó, néha oly lassan csepeg, hogy az szörnyű!
Ez egy különleges állapot, szinte nem is vagy önmagad ura,
Püfölöd a klavit, s ami kialakul sokszor nagyon fura.
De jár a kezed, mert ez a belső kényszer csak így enyhül,
Hiányzik a folyamat, amit ha írsz, akkor élsz át itt legbelül.
Miért is írunk? Szerintem a folyamat vegykémiája hajt és űz.
Azért az érzésért magáért, mit így átélsz, belül éget a tűz!
És persze magad is kíváncsivá válsz, hová fog fejlődni az egész.
Mit tudattalanul már sokkal előbb, önmagadban megélsz.