35 vagyunk

Harmincöt évesek lettünk,
Elszállt az idő felettünk.

Köszönöm, hogy kitartottál mellettem,
Köszönöm, hogy életem veled élhettem.
Szeretném, ezt még élvezni sok - sok évig,
Vagy, ha lehet, hát egy teljes öröklétig.
Bocsánat, hogy oly sokszor zaklattalak,
Bocsánat, hogy jó párszor megbántottalak.

Szeretném, ha most már megbékélnénk,
Vagy, ha lehet harmonikusan élnénk.
Szeretlek, ez a mai napon sincs másképp,
Szeretlek, ez életemben az irányzék.

Tudom, ezt nem mondásra mérik,
De az idővel ez szépen beérik.
Harmincöt évesek vagyunk,
Sok mindent hátra hagyunk.
Míg szép lassan telnek a napok, s évek,
Egyre kevésbé vagyunk már kevélyek.

Összecsiszolódtunk, egymáshoz nőttünk,
De még sok - sok idő áll előttünk.

Tervek

Mi volna a terved, mit tennél most másképp?
Kit kerülnél, s kivel lenne szebb a tájkép?
Ha fejedben mindig a teljes igazság szólna,
Akkor mit tennél jóvá, történeted mi volna?
Számtalan hibát követünk el folyton, naponta.
Szívünk a felsorolást egyre csak mondja, s mondja!

Helyes szavakkal is lehet helytelent állítani...
Rossz ígéretek után is tudunk jóra számítani.
Ki gondolkodik, az jóra is, rosszra is juthat,
Tőle függ, sorsa ezekután merre fordulhat.
Mi végre ez a sok eszme, tanítási rendszer?
Nem lenne elég az igazság most ez egyszer?
Ha tőled függne, Te merre vennéd az irányt?
Miben hagynád, hogy a többiek szenvedjenek hiányt?

Vajon Te saját magad most mit hiányolsz?
Kit mivel, meddig és miért vádolsz?
Sármod most nem ment fel semmi alól...
Minden tetted egyre csak rólad dalol.
Hajlandó lennél a múltat teljesen eltörölni?
Sok tévutad úgy hiszed, tán nem fog rád köszönni?

Ha látod, merre kanyarog élted megismételhetetlen vonala,
Most kell javítanod, most, mert nem jön vissza soha.
Ó Jehova, te látod, mikor, s mit hibáztunk!
Ismered gondolatunk, érted minden vágyunk.
Szelíden kérsz, tedd azt, mire szavadban tanítasz,
Akkor békében, egy szebb és jobb világba juthatsz.