Ha - Akkor

Ha tudod, hogy mit miért tesznek veled,
Ha sejted, hogy tetteid oka mi is lehet,
Ha téged a félelem közben teljesen megbéklyóz,
Ha mindez számodra csak kínos gondolatokat hoz,
Akkor itt az idő, hogy újragondold teljes életed,
Akkor vizsgáld meg, mi számodra értékként létezett,
Akkor keresd Teremtőd végtelen nyugalmát,
Akkor - ha megleled - bensőd mély nyugalom járja át.

Ha szeretsz élni és nem akarsz a haláltól félni,
Ha unod, hogy értelmetlen dolgokról kell beszélni,
Ha már nem élvezed, mi régen volt a lételemed,
Ha csak sóhajtozol, s nyögsz, halálra szánva életed,
Akkor neked talán már nincs is mitől félned.
Akkor találd meg az egyedül értelmes beszédet!
Akkor féld az igaz istent, s legyél nagyon boldog!
Akkor megérted, mindig is csak ez lett volna a dolgod!

Ima

Mennyei Jó Atyánk, Hozzád szól esdő imánk,
Félve haragodtól, emeljük halkan szóra a szánk!
Bár lehetne ébren is egy kicsi nyugtunk,
S ne csak akkor, ha szemünket álomra hunytuk!
Bár szívből megadnánk Neked, mit joggal el is várhatsz,
Hűséges odaadásunk, hisz ez lenne e világ dolgaira a válasz!
Helyeslésed keresve próbáljuk élni életünk minden pillanatát,
E gonosz világban, melyet Sátán gonosz szellem hat át.
Pillanatról-pillanatra érezzük romboló hatását magunkon,
A minket körülvevő emberek tömege óhatatlanul magával von!
"Rossz társaságok megrontanak jó szokásokat" - erre régen figyelmeztettél,
Szavaid igaz volta - annyi év múltán - még most is él!
Kérjük add, hogy hozzád mindig, mindenben hűek tudjunk maradni,
És így - feléd tiszta szívvel , lehessen másoknak ezt szelíden átadni!
Köszönjük, hogy Te nagyra becsülsz, védesz és adod áldásaid,
Ígéreteid megvalósulását saját szemeinkkel már tisztán látjuk mi mind!

Világok harca

Harsány vagy! Azt hiszed, ez elfedi rosszabbik éned?
Harsány hangon hangon torkolsz le másokat, s ezt jónak véled.
Harsány jelszavakat skandálsz, azt gondolva, igazad van,
Harsány hangod messze hallik! Jobb lenne tán kicsit halkabban!

Szavaid dorongok, földbe döngölnek mindenki mást,
Szavaid sebeznek, nem érhetnek el békés hatást.
Szavaid rombolóak, magad világát is lerontod velük,
Szavaid mélyre hatnak, védekezés az alap lényegük.

Mert a világ, melyben élünk ilyenné formál mindenkit,
Mert szelleme - mi irányít - jóra, építőre, szeretetre nem segít!
Mert önző világunkban csak az ÉN az, ami egyedül fontos,
Mert itt nem ér fel semmi Mennyei atyánk, a te világodhoz!

Ahol béke és egyetértés munkálja folytonosan a jót,
Ahol szereti az összes ember a többi szeretni valót!
Ahol más békéje előrébb való, mint saját önző érdekünk,
Ahol nyugalomban, s békében örökké is élhetünk!

Bár jönne már az az új világ, hogy ennek vége legyen!
Bár dőlne össze már ez az ó világ, hogy az ember felébredjen.!
Bár kinyílna a szemünk, hogy lássuk hadaid közeledtét!
Bár úgy szolgálnánk Téged, hogy túlélhessük világunk elestét!

Ismerős szavak

Menjél innen ki, máskor úgy kell berángatni!
Menjél innen ki, akkor tudok nyugodtan főzni!
Menjél innen ki, majd szólok, ha lehet jönni enni!
Ismerős szavakat hallasz? Csak őt akartad szeretni?


Szeret Ő, csak úgy érzi sok dolga van,
Szeret Ő, gondoskodik rólad boldogan.
Szeret Ő, mert látod máig veled maradt,
Hát fogadj szót, így teheted boldoggá magadat.

Mégis miben reménykedsz?

Mond, mi várhat még ránk e gonosz világon?
Talán jóra gondolsz és átsiklasz sok rossz dolgon?
Körülöttünk mindenütt csak háborúság zajlik,
Ezért mindenhonnan nyögés, sóhaj hallik.
Mégis miben reménykedsz? Mi a hited alapja?
Ki mással rosszul bánt, büntetését megkapja!
Valaha jól indult minden, de eltévedtünk,
Volt boldog célunk, mit szem elől tévesztettünk.
Elnyűtt, bepiszkolódott bolygón élünk ma,
Egyre kevesebb rajta a zöld, a virág, a fa.
Mégis miben reménykedsz? Hogy tudod elkerülni?
Így cselekedeteiddel fogsz feledésbe merülni.
Pedig van már előtted sok elrettentő példa,
Tudod, hogy tűnt el oly hirtelen Szodoma és Gomorra.
Tán azt hiszed, történetük népi mese csupán,
A csapás váratlan lesz számodra is, mint hajdanán.
Mégis miben reménykedsz? Megmenteni ki fog?
Hisz segítségül Jehova nevét te sem hívod!
Egyedül nála van megmentés, Ő a biztos támasz,
Rajta kívül más istentől még sosem jött ilyen válasz!
De te mégis más istennél keresel menedéket?
Valaki jól elvakított! Sátán eltompította elmédet!
Mégis miben reménykedsz, hová tűnt egykori boldog célod?
Nézz körül és lásd, mivé tettük egykor gyönyörű otthonod!

Bármi történjen is...

Történhet bármi, én nem tágítok Mellőled!
Történhet bármi, megadom, mi jár Neked!
Mennyei jó atyánk, Te mindig gondoskodsz rólunk,
Ha ellenkezünk is, még ha csak rosszat is szólunk.

Mi az ember, hogy így gondot viselsz róla?
Miért teszed, mintha mindig jó volna?
Hisz állandóan gonosz dolgokat művelünk,
Mégis kedvesen és szeretettel bánsz velünk.

Mennyei jó atyánk, kérünk gondoskodj rólunk,
Vezess bennünket, segíts csak jót szólnunk!
Bármi történjen is, mi nem tágítunk mellőled,
Bármi történjen is, hálát adunk teljes szívből Neked!

Hallgatom a város "csendjét", mint zúg...

Hallgatom a város "csendjét", mint zúg,
Hallgatom, de nekem már semmit sem súg!
Kemény világ ez, melyben nekünk élnünk kell,
Kemény világ, mely üldözésünkkel nem hagy fel.

Mire való e boldogtalan, dologtalan emberi lét?
Mire való, hogy megtagadja teremtő Istenét?
Aki búsásan ellátta minden földi széppel, jóval,
Aki irányítaná jó felé csendes, szerető szóval.

Most már sokaknak késő, teljesen elfajzottak,
Most már szellemileg Téged Messzire elhajítottak!
Nem értékelték, mit adni kívánsz mi nekünk,
Nem érdekli őket, hogy lehetne örök életünk!

Csak a tudomány számít, másra nem hallgatnak,
Csak egyre-másra bonyolult elméleteket gyártanak.
Nem látják meg a tiszta, egyszerű valót,
Nem keresik a teremtésben a Mindenhatót!

Ezért elveted Te is őket Mennyei jó atyánk,
Ezért vár hamarosan szörnyű pusztulás ránk.
Aki beléd veti bizalmát és keres Téged,
Annak megígérted, Armageddonkor megvéded!

Ugyan miért?

Ugyan miért lenne fontos, hogy Te éljél, ha én nem élhetek?
Ugyan kinek tenne az jót, ha jót tennék veletek?
Ugyan látnám-e valaha ennek a személyes hasznát?
Ugyan érdekelne-e valaha engem egy törődőbb világ?

Igen! Ilyenek vagyunk mi emberek!
Sajnos még a legtöbbünk tévelyeg!
Sajnos nem látja meg a fától az erdőt,
Igen, sosem inti nyugalomra a veszekedőt!

De ha csak egyszer is megállna és belegondolna...
Ha érezné, hogy jót tenni milyen jó is volna...
Ha nem mindig csak a maga hasznát lesné...
Akkor inkább istene helyeslését keresné!

Cserébe kapna sok-sok jót mindenki mástól...
Cserébe felszabadulhatna az elnyomásból...
Kapna szerető társakat, s mindent, mi jó....
Kapna egy olyan életet, mi végigélni való!

Ember

Magányosan egy sokadalom közepén - ez vagy! Ember...
Ki kitárnád szívedet, de cselekedni mégsem mer.
Ki szeretné, ha szeretnék, de viszont szeretet nem ad,
Ki csodálkozik, hogy e nagy tömegben egyedül marad.
Hogy megértsenek, értsd meg, neked is meg kell értened!
Hogy szeressenek, tudd, hogy neked is kell szeretned!
Hogy társad legyen, neked is társnak kell bizonyulnod,
Hogy jobb életed legyen, neked kell először mozdulnod!

Ha boldog az ember...

Ha boldog az ember, miért nem tud ebben megnyugodni?
Miért kell neki folyton a rossz után kutakodni?
Ha szereti társát, hát fogadja el úgy, ahogy van,
És élje le vele hátralévő életét boldogan...