Hallgatom a város "csendjét", mint zúg,
Hallgatom, de nekem már semmit sem súg!
Kemény világ ez, melyben nekünk élnünk kell,
Kemény világ, mely üldözésünkkel nem hagy fel.
Mire való e boldogtalan, dologtalan emberi lét?
Mire való, hogy megtagadja teremtő Istenét?
Aki búsásan ellátta minden földi széppel, jóval,
Aki irányítaná jó felé csendes, szerető szóval.
Most már sokaknak késő, teljesen elfajzottak,
Most már szellemileg Téged Messzire elhajítottak!
Nem értékelték, mit adni kívánsz mi nekünk,
Nem érdekli őket, hogy lehetne örök életünk!
Csak a tudomány számít, másra nem hallgatnak,
Csak egyre-másra bonyolult elméleteket gyártanak.
Nem látják meg a tiszta, egyszerű valót,
Nem keresik a teremtésben a Mindenhatót!
Ezért elveted Te is őket Mennyei jó atyánk,
Ezért vár hamarosan szörnyű pusztulás ránk.
Aki beléd veti bizalmát és keres Téged,
Annak megígérted, Armageddonkor megvéded!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése