Csak kérdések?

Miért futsz serényen? Mire hajtasz olyan nagyon?
Mikor álltál utoljára csendben elmélázón?
Van-e értelme mindannak, mit teszünk?
Használ-e az nekünk, amit megeszünk?
Tettünk-e valaha jót másokért fizetség reménye nélkül?
Kaptunk-e valamit másoktól, mutatva nem vagyunk egyedül?
Élhet-e sokáig egy ilyen önző faragatlan nemzedék?
Mikor mondja mennyei jó atyánk, hogy ELÉG?

Mit teszünk akkor majd, hogy életünk megtarthassuk?
Mikor nyílik már meg szavára a szemük és az agyuk?
Miért nem látják, ez csak a pusztulást segíti?
Miért nem hallják meg a szót, mely az embert megeleveníti?
Miért zárják be szívüket, elfedve mindent, mi jó?
Miért teljesítik be sorsukat: a ember halandó?
Vajon tudna az ember Jehova nélkül boldogan élni?
Vajon építene olyan világot, ahol nem kell félni?

Vajon szeretné-e társát, még ha az meg is bántaná?
Vajon nem változtatná rögtön boldogságát fájdalommá?
Ha képes rá, miért nem él inkább békében mindennel?
Vagy talán épp ezért van perben folyton istennel?
Hisz tekintetét talán nem emeli fel keresve istenét?
Talán mégsem adná Neki oda - ha kérné - mindenét?
Mért keresi, ha megtalálta mégis oly gyorsan elveti?
Miért veti el, ha ezután is mindenben Őt keresi?

Bolondok az emberek, hogy így cselekednek?
Bolondok és ezért folyton egymással verekednek?
Mi kellene, hogy megértsék, ennek nincs értelme?
Mihez fogna, ha kiderülne? Mindentől félne?

De Te, jó atyánk Jehova, még most is árasztasz ránk áldást!
Szeretnéd, ha mindenki megérné a közelgő váltást!
Hisz jól tudod, az ember otthona igazából az Éden,
És visszaadod, mit elvesztett egyszer régen!