Szürkül a múlt - nem szeretem - s ez nem meglepő.
Dereng a jövő, mely már nem távoli és oly megnyerő!
Csodás képek úsznak elmémbe egy gyönyörű kertről,
Mit magam körül látok és nem csak nézem fentről!
Hisz Atyánknál nincsenek pálmák, sem zöldellő ligetek,
Az egész föld olyan lesz, mint ma a Seychelle-szigetek.
Boldog és békés emberek fogják lakni azt örökre,
Nem lesz szükség katonákra, fegyverekre, őrökre!
Végre végleg elmúlik minden, mi ma minket nyomaszt,
Szürkül, feledésbe megy, mert nem szívesen látjuk azt.
Megvidámítja majd szívünk a sok-sok szeretet, mit kapunk,
Jehova atyánk fogja széppé, teljessé tenni minden napunk.
Adjunk hát hálát már most is mindezért Neki,
Megígérte - szeretetében megtartja - megérdemli!
Nincs, ki oly sokat tett volna már eddig is értünk,
Hisz Neki köszönhetjük, hogy egyáltalán éltünk!
Ha nem árasztana áldást már most is a földre,
Onnan soha, de soha egy növény elő sem jönne!
Kérünk hát, add meg nekünk, mire szükségünk van,
Hogy tisztelettel adózhassunk Neked hálaimánkban!
És taníts minket, egymást tiszta szívvel szeretni!
Hogy még sokakat tudjunk Te hozzád vezetni!
Ez lenne kérésünk, drága urunk, Jehova atyánk,
Tudjuk, Te szüntelenül figyelsz mi ránk!
Gondod van minden egyes léptünkre, még ha rossz is,
Neked mindegy, hogy ki hív, az gazdag, vagy kódis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése