Ha majd egyszer békében megöregszel,
Múlt béli képek édes homályában veszel el.
Erőd elfogyott, karod és lábad reszketeg,
Szemed nézné a távolt - közelit sem lát - beteg.
Kívánod a múlt oly csodás ínycsiklandó ízeit,
Hisz oly jól, mint édesanyád, senki sem ízesít.
Sajna, ez a világ rendje, manapság megöregszel,
Egyre kevesebbet bírsz, ezért egyre többet fekszel.
De nem kell, hogy ez mindig így folyjon tovább!
Legyél erős és maradj boldogan fiatal inkább!
Tudd, ez ma már nem csak bolondos álom,
Biztos remény a békés új világ! Én is ezt várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése