Jól tudom...

Hallom én - miért ne hallanám - amit tőlem kérsz Jó atyám?
Hallom, hisz megpróbálok én feszülten odafigyelni, mondanám.
Jól tudom, hogy Te mindig, mindenkinek csak jót akarsz!
Jól tudom, viszonzásul mégis csak kevés jót tapasztalsz!
De amit mondasz, én nem mindig értem meg azonnal!
De amit tanítasz, nem mindig forgatom haszonnal!

Mi az, amit adhatnánk Neked, ami amúgy is ne lenne a Tied?
Mi az, amivel mi, porszem emberek megörvendeztethetnénk a szíved?
Mi a Te alkotásaid vagyunk, de Ó jaj, mert fellázadtunk!
Mi az akaratod cselekvésére, magunkban hajlamot ritkán látunk!
Mi épp ezért, rászorulunk szavadra, emlékeztetőidre, nagy erődre!
Mi éppen így kérünk, hogy majd tisztán juthassunk elődbe!

Hajdanán, mikor még két ember volt, az emberiség hajnalán,
Hajdanán, másképp is lehetett volna, megmaradva Jó atyánk oldalán.
De nem volt meg ősatyánkban az ehhez szükséges szeretet,
De csak az Ő párját nézte, s ez katasztrófához vezetett!
Jó, tudom, a "mi lett volna ha..." - értelmetlen gondolat most,
Jól tudom, mit kell tennünk, hogy ragaszkodhassunk akaratodhoz!