Másolók vagyunk!

Mikor egy ember feltalál valamit,
Csak visszatükrözi teremtőnk tulajdonságait.
Hisz legtöbbször csak másolja, mit lát,
Akaratlanul is dicsérve szent Urát

De mégis magának tulajdonít diadalt,
Tetteiről énekelteti meg a dalt.
Vadul ellenkezik, ha másolónak tartják,
Pedig ellene szólnak a föld, az állatok és a fák.

Mert mi az, mit a természetben nem látunk?
Hisz a tollból lett nekünk a cipzárunk!
Mondhatnád, ott a motor és ott van az óra!
Ezekért is adott találékonyságot az ember alkotója!

Mégis hát, a motor, az óra és a golyóstoll,
Csak parányi lépések! Hol vagyunk még alkotónktól?
Alkottunk-e már fúziós erőművet, mint Ő a napot?
Vagy nagy erejű sugárfegyvert, mint a gamma csillagot?

Tudunk-e úgy repülni, mint a légy, vagy a dongó?
Csak most kezdjük érteni, e tudásuk mily ragyogó!
Tán mászunk a falon, mint a gekkó, vagy a légy?
Kísérletünk erre, csak halvány utánzásképp elég!

Építünk-e oly nagy házat, mint a termesz?
És benne a légkondi is természetes lesz?
Netán jobb szivattyút gyártunk, mint saját szívünk?
És rá is mernénk bízni saját, értékes életünk?

Nézd, hogy áll a nád, vagy a vékony gabona szál!
Lehet, meglepődsz, de ez mind erősebb a vasnál!
Nézd, mondom és természetes az, hogy látsz,
Talán jobban megtervezett optikát is csinálsz?

Mégis, ott a számítógép, mondhatnád, ahhoz nincsen hasonló!
De amit tud, annyit már tud egy csöppnyi dongó!
Agyadhoz fogható összetett alkotás nincs még egy!
Teremtőnktől kapott ajándékoddal meg kell, hogy elégedj!

Mikor egy ember feltalál valami újat,
Lemásolja, mit teremtőnk neki megmutat!
Ismerjük hát el Jehova nagyságát alázatosan,
Hogy láthassuk, mit visz véghez számunkra hamarosan!