Oly sok...

Oly sok a szenvedés, mit magunk körül látunk,
Olyan életet élünk, mit nehéznek találunk.
Érezzük mi nagyon jól, hogy mindez rossz,
Érezzük, de tétlenkedünk, mert szívünk gonosz.
Nincs kiút! Mit tehetünk? Merre mehetünk? Zsákutca!
Nincs remény, azt a történelmi forgószél messze fújta.
Üresen révedünk a messzibe, csodát várva mégis,
Üresen mormoljuk az imáinkat, nem is gondolva végig!
Vallják egyesek, nem hisznek felsőbb hatalomban,
Vallják, egyszer, majd sokára a föld a napba robban.
Vége lesz egykoron mindennek, semmi sem tart örökké,
Vége lesz, ezért magukat kiáltják ki főnöknek maguk fölé.
Elvetnek mindent, mi csak kicsit is igazolna Téged,
Elvetnek, mert ki istenben hisz, szerintük téved!
Hiába a sok bizonyíték, nem hallgatnak a szóra,
Hiába a sok tanú, szerintük semmi sem válik valóra!
Most már elmentünk mindenkihez, adtunk válaszra esélyt?
Most már elmondtuk, hogy hogyan védhetné ki a veszélyt?
Csak Te vagy az, Jehova Istenünk, aki tudja mi a jó,
Csak Te vagy, kitől vezérelve kimegy a sok hír-adó.
Mire vártok még? Az idő gyorsan fogy körülöttünk.
Mire vártok még? Tetteink rólunk kiabálnak mögöttünk!
Elfogy az esély, elillan az élet, az ember mit remélhet?
Elfogy az esély, mert nem nagyon változik a szemlélet!
Bár, mi mondjuk utcákon és házanként, mit kéne tenni,
Bár, mi kérünk, gyertek, velünk együtt a Szót érteni.
Miért nem hallgattok a világos figyelmeztetésre?
Miért kell miattatok is azt mondani majd: Végre!
Csak egy út van, mi az életre vezet mindenkit,
Csak egy út van, az igazságon alapuló Isten hit!