Gondolat a hatalomról

Körülöttem sok-sok ember ugyanazt állítja,
Keress sok pénzt, ez a boldogságod nyitja.
Nem hinném, hogy meg kéne magamat nyomorítani,
Csak azért, hogy menjek a pénzt hajtani.
A pénz ugyan védelem, de kelepce is egyben,
Ha életed a keresése tölti be, urad lesz menten.
Sajnos nem élhetünk meg még most nélküle,
De nem vehetünk meg mindent csak vele!
Boldogságot nem adtak soha sem pénzért,
Nyugodtabb, ki folyton megkapja az éhbért.
Minek aggódni mindig, hogy mi lesz holnap?
Szolgálatba hajtsd fejed, s légy boldogabb!
Ki vezet, az mindig feszült, gonddal teli,
A többi ember az élet kis örömét is megleli.
Ha te irányítasz másokat, pedig téged is kéne,
Nem maradsz a jó úton, együtt mentek félre.
A hatalom megnyomorít, fájón üressé tehet,
Nem látsz már mást, csak statisztikai képleteket.
Az egyes emberek már nem lényegesek, adatok lettek,
Részei egy jóval kuszább, bonyolult egyenletnek.
Arc nélküli tömeg csupán fentről, mit látsz,
Lehetetlen, hogy ebből egy kisbabával játssz.
Hisz észre sem veszed már sehol sem őket,
A körülötted az úton, a parkban menőket.
Nincs is időd már egy csepp sem rájuk,
Nem számít mit mutat az Ő karórájuk.

Egy szebb világ igérete

Gyermekként egy szebb világról álmodtam,
Tudom, valóság lesz, mit akkor láttam álmomban.
Egy gyönyörű, vidám, békés zöld világot,
Hol elfeledték már a lakatot, s a rácsot.

Szívnek kell...

Az ember szíve csalárd, s gonoszsággal van tele,
Hogy bosszuljam meg? - ezen jár állandóan a feje.
Pedig megbocsátani - bár nehezebb, de - jobb,
Csak így lesz majd társad melletted kitartóbb.

Mi jót kapunk, azt gyorsan el is felejtjük,
De a rosszat bezzeg még évekig felemlegetjük.
Nem számít, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás,
Sok problémát rendezhet le a megbocsátás.

Minek ülnél, s rágódnál rajta tovább?
Próbáld megbeszélni, mi zaklat a leginkább!
A szeretet minden ilyen problémádat megoldja,
Ki adja, s ki tiszta szívvel kapja, nincs ilyen gondja.

Hitvallás

Min gondolkodsz, merre vágyódsz, hol jár gondolatban lelked?
Mondd, mit nyernél, ha valójában oda kellene menned?
Szemed távolba réved, üvegesen tekint a messzi semmibe,
Igazad van ez az utazásod neked sem került még semmibe.

Mi más ott a föld egy távoli másik pontján?
Miért lenne neked jobb ott élned momentán?
Talán nincs bűnözés, erőszak; mindig nyár van?
Dolgoznod ott is kell, a perzselő napsugárban.

Mire vágyódsz, még csak jövőbeli árnykép,
Ahol emberek élnek, de teljesen másképp.
Hova mennél, de út oda csak egyetlen van,
Melyet neked meg kell találnod valahogyan.

Mit várnál attól a békés és boldog világtól?
Mit kérnél ezért a te mennyei atyádtól?
Mit vagy hajlandó érte bármikor megtenni?
Mit hagynál ezért javaidból végleg elveszni?

És kikkel lennél szívesen ott egy fedél alatt?
És kikkel húznád fel házadon a falakat?
És mit tennél, hogy ott mindig béke is maradjon?
És mit adnál magadból, hogy közeledben boldogság áradjon?

Kinek készül ez a gyönyörűséges világ?
Kinek jut majd benne baráti társaság?
Kinek adnak majdan ott örök életet?
Kinek nem mondanak fejére ítéletet?

Neked, ki oda igyekszel teljes lelkeddel,
Neked, ki szereted istened félelemmel,
Neked, ki már-már ott is látod magadat,
Neked, ki istened szavaira cserélted szavadat.

Hirdesd, hogy végre valahára mégis eljön!
Hirdesd, hogy szava általad is igazat jövendöljön!
Hirdesd, hogy mégis van mindenkinek remény!
Hirdesd, hisz ez minden kereszténytől követelmény!

Kommentárokhoz

Vándor, ki ide véletlen betévedsz,
Ha hiszed, véleményed megváltoztat, tévedsz!
Bár verseim közül néhányat talán olvasol,
Nem tetszenek? Keress szebbet máshol!
Ha nézeteink semmiben nem egyeznek meg,
Gondold át mit írsz, mi benne a lényeg.
Ha kereszténynek vallod még magadat,
A szeretet moderálja minden szavadat!
Ha esetleg talán muszlim lennél,
A híres toleranciátok kell, hogy legyen a cél!
Bár sokszor harcoltak ádázul egymással,
A "keresztény" cserélte fel a szeretetet a karddal.
És támadott rá muszlim hitű testvéreire,
Nem törődve azzal, mit mond számára az ige.
"Szeresd felebarátod, mint önmagad!",
Mert Noé ágán mindig is testvéred marad.
Ha véletlen a Krisnás hitre hallgatsz,
Tartsd magad ahhoz, mit az utcákon hallatsz!
Ha megtértél és most már hiszel Buddhában,
Ne tégy olyat, mi kárt tehet a karmádban!
Ha mégis más hiten lévő lennél,
Mindegyik állast foglal a szeretetnél.
De ha nem vagy hívő ember már,
Életed szegényebb, s érted is mily nagy kár!
De te is, mint mások szereted, ha szeretnek,
Ha ezt adod másnak, nem leszel ezért eretnek.

Bocsáss most meg nekem, szépen kérlek,
Ha e szavaim sértők volnának - kéri egy hívő lélek!
Nem akarnék soha, senkit sem megbántani,
De kéretik ezt felém is ugyanígy betartani!

négysoroska

Mennyei atyánk, életünk most oly rövid,
Fiad által örökké fog tartani annak, ki szelíd.
Ha megtartod a kérését, ez rád is igaz lehet,
Nincs más szabály, mit adott, csak egy, a szeretet.

Szösszenet...

Mennyei égi atyánk, kit szava nevez Jehovának,
Áldani és nem átkozni kíván mindannyiunkat.
Tegyél jót - kérlel -, s gyűlöld a rosszat!
S ha kérése szerint élünk, örök életet is ad!

Egy élet múlik el...

Mikor filmed lepergett már,
S vége pörögve, csapkodva jár..
Kérheted az időt, kicsit lassíts!
De célod ekkor neked már semmi sincs.

Miért néznéd léptét a múló időnek?
Miért kérnéd ígéretét a messzi jövődnek?
Életed most pereg folyamatosan előtted..
Megismételhetetlen a pillanat, de megéled!

Görnyedve hajolsz a régmúlt fölé,
Nézed, milyen szép volt még errefelé..
Megváltozott minden, nincs itt helyed,
Őszbe borul fejed - reszketeg lett kezed.

Ó milyen kár - Ádám atyánk,
Hogy ilyen sorsot hagytál mi ránk..
Remény vesztve kóválygunk csak,
Míg a "kaszás" hirtelen le nem csap.

Mondd, kedves, mi értelme van mindennek,
Ha tetteink, terveink mind semmivé lesznek?
Hiába dolgoztunk annyit, más emészti fel,
Utódunk, ki értünk nem felel.

Mélyebb gondolatok bujkálnak e mögött,
Magasak, érthetetlenek szerfölött..
Ki is tudná megfejteni őket nekünk,
Ha ehhez segítő kezet sehol sem lelünk?

Veszély..

Veszély, mi hirtelen ránk tör,
veszély, miről hallasz mindenfelől,
veszély, melyről sok-sok ember beszél,
veszély, melyet minden ember megél.

Remény, mit oly sokan, oly sokáig dédelgettek,
remény, melyről mára elfeledkeztek,
remény, miről mégis sokat halhatsz,
remény, melyet magadban táplálgathatsz.

De hogy, ha egyszer mégis vége lesz mind ennek,
de talán jobb jövője lehet akkor mindenkinek.
De mégis oly sokan elutasítják ezt a gondolatot,
de Jézus nemsokára tényleg egy jobb világot hoz.

Vigyázz, hogy kezébe ne ess!
Vigyázz, hogy csak jó tetteket vess!
Vigyázz, hisz mit vetsz, azt is aratod!
Vigyázz, hisz akkor már nem számít az akaratod!

Mi volt egykoron?

Ha majd egyszer elmélázva visszatekintesz,
s életed folyamán át- meg átrévedsz,
mondd, mit fogsz akkor ott látni?
Milyen helyzetben, mivé kellett neked válni?

Önzést? Kegyetlenséget? Kéjvágyat?
A pillanat örömét mindig megragadtad?
Nem érdekelt, mit fog érlelni az számodra?
Milyen lesz feletted később a hatalma?

Minek rágódnál most, mikor már elmúlt?
Mikor a következménye visszavonhatatlanul súlyt?
Nézz előre, feledd, mit, s mikor hibáztál!
Add magad a jövőnek, a múltad úgy meghátrál!

Teljesen töltsd ki, mit teremtőnk rád rakott,
Nyiss másoknak szebb jövőre ablakot!
Mondd el, mit te is másoktól tanultál,
Ne csak kérj, inkább magadból adjál!