Körülöttem sok-sok ember ugyanazt állítja,
Keress sok pénzt, ez a boldogságod nyitja.
Nem hinném, hogy meg kéne magamat nyomorítani,
Csak azért, hogy menjek a pénzt hajtani.
A pénz ugyan védelem, de kelepce is egyben,
Ha életed a keresése tölti be, urad lesz menten.
Sajnos nem élhetünk meg még most nélküle,
De nem vehetünk meg mindent csak vele!
Boldogságot nem adtak soha sem pénzért,
Nyugodtabb, ki folyton megkapja az éhbért.
Minek aggódni mindig, hogy mi lesz holnap?
Szolgálatba hajtsd fejed, s légy boldogabb!
Ki vezet, az mindig feszült, gonddal teli,
A többi ember az élet kis örömét is megleli.
Ha te irányítasz másokat, pedig téged is kéne,
Nem maradsz a jó úton, együtt mentek félre.
A hatalom megnyomorít, fájón üressé tehet,
Nem látsz már mást, csak statisztikai képleteket.
Az egyes emberek már nem lényegesek, adatok lettek,
Részei egy jóval kuszább, bonyolult egyenletnek.
Arc nélküli tömeg csupán fentről, mit látsz,
Lehetetlen, hogy ebből egy kisbabával játssz.
Hisz észre sem veszed már sehol sem őket,
A körülötted az úton, a parkban menőket.
Nincs is időd már egy csepp sem rájuk,
Nem számít mit mutat az Ő karórájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése