Hitvallás

Min gondolkodsz, merre vágyódsz, hol jár gondolatban lelked?
Mondd, mit nyernél, ha valójában oda kellene menned?
Szemed távolba réved, üvegesen tekint a messzi semmibe,
Igazad van ez az utazásod neked sem került még semmibe.

Mi más ott a föld egy távoli másik pontján?
Miért lenne neked jobb ott élned momentán?
Talán nincs bűnözés, erőszak; mindig nyár van?
Dolgoznod ott is kell, a perzselő napsugárban.

Mire vágyódsz, még csak jövőbeli árnykép,
Ahol emberek élnek, de teljesen másképp.
Hova mennél, de út oda csak egyetlen van,
Melyet neked meg kell találnod valahogyan.

Mit várnál attól a békés és boldog világtól?
Mit kérnél ezért a te mennyei atyádtól?
Mit vagy hajlandó érte bármikor megtenni?
Mit hagynál ezért javaidból végleg elveszni?

És kikkel lennél szívesen ott egy fedél alatt?
És kikkel húznád fel házadon a falakat?
És mit tennél, hogy ott mindig béke is maradjon?
És mit adnál magadból, hogy közeledben boldogság áradjon?

Kinek készül ez a gyönyörűséges világ?
Kinek jut majd benne baráti társaság?
Kinek adnak majdan ott örök életet?
Kinek nem mondanak fejére ítéletet?

Neked, ki oda igyekszel teljes lelkeddel,
Neked, ki szereted istened félelemmel,
Neked, ki már-már ott is látod magadat,
Neked, ki istened szavaira cserélted szavadat.

Hirdesd, hogy végre valahára mégis eljön!
Hirdesd, hogy szava általad is igazat jövendöljön!
Hirdesd, hogy mégis van mindenkinek remény!
Hirdesd, hisz ez minden kereszténytől követelmény!