Talán

Talán gyermekeinknek nem kellenének tiszta folyók?
Talán étellel is el fogják látni őket az autók?
Talán a virágok nem fognak nekik hiányozni?
Talán csak képeken kell nekik virágozni?
Talán a jó levegő csak keveseknek járó luxus?
Talán nem kell hozzá fű, fenyő, bukszus?
Talán a bárányok csak a tányérra valók?
Talán az emberek mindig csak ajándék kapók?
Talán inkább gondozni kellene örökségünket!
Talán kissé egészségesebbé tenni a földünket!
Talán gondolni kellene egy szebb jövőre!
Talán lassítani is szükséges egy kis időre!
Talán jó volna megbeszélni mindent egymással,
Talán elintézhetnénk konfliktusainkat tárgyalással!
Talán a gazdagabb adhatna valamit a szegényebbnek,
Talán akkor igazabb célja volna az életének!
Talán mi is termelhetnénk mindenhol csak BIO-t,
Talán termővé tehetnénk a sok sivatagot!
Talán így lenne mindenkinek elegendő étel,
Talán így felfognánk, nem lehet köztünk kivétel!

Ki vagy legbelül?

"Míg a zord végidő végére jár" - hallom,
Az énekhang eszembe juttatja, ezt vallom.
Talán bizony részmunkaidős szolga lennék?
Akinek a vallás csak egy sokadik kellék?
Vagy teljes időben teremtőm szolgálom,
Ki számomra nem egy elérhetetlen álom?
Megtalálom, s megtalál a nap minden szakában,
Szavait zengem beszédem minden szavában?
Teljes nap, mindenben ő vezérel?
Gyengéden irányít láthatatlan kezével?
Ha szívemben legelébb az ő igazsága van,
Megsegít, mert Ő sohasem igazságtalan!

De - "Míg a zord végidő végére jár",
Az ember megmentést máshol nem talál.
E hanyatló világ halálhörgése már hallik,
A végítélet előkészítése zajlik.

Ám - "Míg a zord végidő végére jár",
Az átlagember minden propagandát bekajál.
Pedig most van itt a kijózanodás ideje,
Mikor ráébred, mit kíván tőle istene!

Ezért - "Míg a zord végidő végére jár"
Járja a világot sok buzgó bibliatanár.
Tanítja, most kell szavára odafigyelnünk,
Hogy istenünk új világában bizton élhessünk!

Szalad az idő!

Már megint elszaladt egy munkával teli hét... Észre sem vesszük, s már február vége felé járunk. Jön a tavasz lassan - bár már itt lenne! Én nagyon nem szeretem a telet.

Tudom, nem a monológjaimra vagytok kíváncsiak, hanem a verseket olvasnátok... de ez is velejárója a blognak! Nem sokára bővítem a régi versek sorát és csoportosítását is. Végre rászántam magamat, hogy azokat a verseimet is kitegyem, melyeket talán már ma meg sem írnék, de írásukkor nagyon tetszettek nekem - is.

Aztán meg az felmerült, hogy az igaz mondások kicsit szűkkörűek. Ha bárkinek lenne olyan, mely igényes és megfelel egy hívő embernek is, írja meg, kérem.

Mi

Egy este, a lelkem a te lelkedet kereste.
Bús magányában járt mindenfelé szerte.
Szóltál, hívtál, folyton kérdezgettél,
Fel nem tett kérdéseimre is feleltél.
Válaszomra vártál, de nem feleltem,
Egyre csak lelkemmel, lelkedet kerestem.
Pedig ott voltál néhány lépésre tőlem,
De én mindent össze-vissza zúztam, törtem.
Kézfogás, s szelíd szó kellett volna oda,
De lelkedet keresve szaladtam én tova.
Távolról, már kiabálunk egymással,
Észre is vesszük, nem a szeretet tárgyal.
Hová tűntél? S én hová tűntem te előled?
Miért kell keresnem, kutatnom lelkedet?
- Csak lépj vissza, légy újra huszonéves,
S lásd, még mindig ott áll előtted az édes!
Még mindig létezik, mit akkor benne megszerettél,
Az a fiatalember mindannyiunkban tovább él.

Egészség

Egészség - neked mit jelent ez a szó?
Nekem jókedvet, erőt, s hogy közérzetem jó!
Egészség - mire is mennénk nélküle?
Élni akarásunk minduntalan csak gyengülne!
Vágyjuk, hogy sokáig éljünk egészségesen,
Boldogságban, nyugodtan, mindig békében
Egészség - és te mondd, mit tehetsz érte?
Bármit, s ha eléred, minden megérte!
Zene lesz fülednek, hogy nem betegségről hallasz,
Zene lesz lelkednek,hogy örökre így maradhatsz!

Mi bánt?

Mi az, mi bánt? Miért nem érted az idők szavát?
Tán gonosz emberek a sorsodat felülírták?
Mi bánt? Sírd el csendesen a vállamon,
Dobd le a követ, mi majdnem agyonnyom!
Mi bánt? Valaki sérti önérzeted?
Félelmed hangját távolról hallani lehet!
Mit bánt? Csak nyugodtan lehet jól élni,
És az igazat nyíltan elbeszélni.
Mi bánt? Az életünk olyan rövidke,
Bűnünk szabta át ilyen rövidre!
Mi bánt? Mindent megoldhatunk könnyedén,
Félre a mellékessel, kezdjük inkább a közepén!
Bánt még valami? Sérelmed kész feloldani!
Szádról ezután az öröm hangját lehet hallani!
Bántalom már nem érhet el hozzád,
Hisz tied - s miénk is - ez az igaz ország!

Dologidő van

Dologidő van, nincs már a restnek ideje!
Dologidő van, hajtson hát hitednek ereje!
Dologidő van, mit erőd enged azt megtedd!
Dologidő van, mire a szentszellem hajt, engedd!
Dologidő van, ne most járjunk táncot!
Dologidő van, most veheted le másról a láncot!

Napi gondok ...

Rohannak felettem a napok, hetek, évek,
Élek bele a vakvilágba, agyilag henyélek.
Minek gondolkodjak világrengető problémákon?
A holnap úgyis úrrá lesz a mákon.
Mi ma oly óriási hegynyi akadály,
Arra holnap tán nem is érdemes, hogy megállj!
Mit ma feltartóztathatatlan balsorsnak hívsz,
Holnapra tán már egy jobb irányba visz!
Ma még úgy érzed, mások folyton bántanak,
De visszanézve, terelték fejed az új iránynak.
A mai szükség lehet, holnap is megmarad,
De szükségedből legtöbbször erény fakad.
Hajadat téped - már ha van még mit,
Hogy az ellened eléd milyen akadály gördít.
De bízz, mert meglátod mindig a kiutat,
Csak az talál, ki keres, ki buzgón kutat.

Reklám lélektan...

Kell, kell, kell! - ezt mondja az ember,
Ha valamit nagyon szeretne, valamit nagyon kíván.
Kell, kell, kell! - ezt sulykolja a reklám,
Ha nekem valaki eladni, valamit megvételre szán.
Kell, kell, kell! - éget egészen belül,
Ha sokat hallod és látod az új reklám szlogent.
Kell! Kell! Kell! - gondolod már magad is,
Mert van pénzed, hát miért ne lennél te is modern?

Kell? Kell? Tényleg kell? - kérdezed,
De a választ erre csak te magad adhatod meg.
Kell? Szükséges? Jó valamire? - nézed,
Késő bánat, már rég megvetted, már hazavitted!
Nem kell! - ágál ellene minden porcikád,
Megpróbálod hát, cseréled? Netán visszaviszed?
Nem kell! - de beletörődsz, a sajátod,
Használod, vagy félreteszed? Tied, megteheted!

Közel jövőben...

Valaki, aki véletlenül ide téved és olvassa ezt néha-néha,
Talán meg is érti miről is szól, mi a központi téma?
Nekem szívügyem, hogy vigyem, terjesszem a jó hírt,
Hogy bajára minden halandó találhasson már most gyógyírt!
Szigetnek szánom e változó és bajos világban,
Szigetnek, hol nyugalom, béke és megértés van.

Itt nincs helye a torzsalkodásnak, vitának,
De a bejegyzéseken a Biblia átragyoghat.
Ha odafigyelnénk mindannyian a szavára,
Teremtőnk átmentene mindenkit az ő világába!
Ez a világ itt a földön lesz nemsokára létrehozva,
Ahogy azt az ő szent szava is mondja!

De előbb még elpusztítják e emberi gonosz világot teljesen,
Hogy ne virágozzon soha többé itt a félelem!
Armageddonnak hívják ezt a világhelyzetet,
Kibújni már előle senkinek sem lehet.
Angyalok gyűlnek a harcra, hogy lesújtsanak,
És egyszer s mindenkorra vége legyen Sátán világának.

Ezért fontos, hogy tanulj, készítsd fel magad,
Az ember életben csak így maradhat!
Utána már nem lesz háborúság, zűrzavar,
Végrehajtjuk, mit mennyei jó atyánk akar.
Édeni állapotok fognak uralkodni az egész földön,
E szép világnak itt az ideje már, hogy eljöjjön!

Igaz barát...

Az igaz barátot oly sokan keresik,
Az igaz barát neked sosem hazudik.
Az igaz barát szól, ha benned hibát lát,
De értékeli lényed jobbik oldalát.
Az igaz barát a rosszban is veled marad,
Támogat, a te lépteiddel lépve halad.
Az igaz barát végig kísér saját utadon,
Végül az ő útjára jutsz, utadat kutatón.
Az igaz barát nem keresi a maga hasznát,
Azt nézi, neked most éppen mi használt.
Igaz barátra lelni a legnagyobb kincs,
Ha megtalálod, nálad gazdagabb nincs!

Hiába

Hiába menekülsz, hiába ágálsz,
Mit kapsz, midig másra vársz...
Hiába keresed, hiába vizsgálod,
Amire rátalálsz, bilincsbe fog.
Hiába vágyod, hiába szereted,
Derekát mégsem karolja két kezed!
Hiába ragyog rád két szép szeme,
Ha nem a tiéd az ő szeretete.
Hiába éled életed, hiába vársz,
Míg igaz társra nem találsz...