Mi

Egy este, a lelkem a te lelkedet kereste.
Bús magányában járt mindenfelé szerte.
Szóltál, hívtál, folyton kérdezgettél,
Fel nem tett kérdéseimre is feleltél.
Válaszomra vártál, de nem feleltem,
Egyre csak lelkemmel, lelkedet kerestem.
Pedig ott voltál néhány lépésre tőlem,
De én mindent össze-vissza zúztam, törtem.
Kézfogás, s szelíd szó kellett volna oda,
De lelkedet keresve szaladtam én tova.
Távolról, már kiabálunk egymással,
Észre is vesszük, nem a szeretet tárgyal.
Hová tűntél? S én hová tűntem te előled?
Miért kell keresnem, kutatnom lelkedet?
- Csak lépj vissza, légy újra huszonéves,
S lásd, még mindig ott áll előtted az édes!
Még mindig létezik, mit akkor benne megszerettél,
Az a fiatalember mindannyiunkban tovább él.