Rohannak felettem a napok, hetek, évek,
Élek bele a vakvilágba, agyilag henyélek.
Minek gondolkodjak világrengető problémákon?
A holnap úgyis úrrá lesz a mákon.
Mi ma oly óriási hegynyi akadály,
Arra holnap tán nem is érdemes, hogy megállj!
Mit ma feltartóztathatatlan balsorsnak hívsz,
Holnapra tán már egy jobb irányba visz!
Ma még úgy érzed, mások folyton bántanak,
De visszanézve, terelték fejed az új iránynak.
A mai szükség lehet, holnap is megmarad,
De szükségedből legtöbbször erény fakad.
Hajadat téped - már ha van még mit,
Hogy az ellened eléd milyen akadály gördít.
De bízz, mert meglátod mindig a kiutat,
Csak az talál, ki keres, ki buzgón kutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése