De miért?

Panaszkodunk, mindig jobbra vágyunk. De miért?
Pénzt kerestünk, mind elköltöttük, mindez mit ért?
Próbáltunk nyugalmat teremteni, de sikertelenül.
Palotákat és légvárakat is építettünk egyedül.
De miért nem találunk jó helyen, jókor egymásra?
Miért vagyunk bekódolva oly erősen a társas magányra?
Szeretni akarunk, de ahhoz adnunk is kellene magunkból!
Szeretetre vágyunk, mégis távolodunk az igaz úttól!
Mondd, miért kell az embernek mindig szenvedni?
Miért oly nehéz a szeretet útját fellelni?
Mi akadályoz minket, hogy társunk szeressük,
Vég nélküli boldogsághoz, Istenünkhöz vezessük?
Akaratos, keményszívű nemzedékben élünk,
S közben mindenkinek egy boldogabb világról beszélünk.
Mit mondunk, sokaknak csak lágy muzsikaszó,
Változtatni érte csak kevés ember hajlandó.
De miért van még szemünk előtt háborúság, erőszak?
Miért van, hogy az emberek szellemileg alszanak?
Békülj meg Istennel! - és jól lehet dolgod,
Megoldódik minden kérdésed, feleded minden gondod!

S ha majd egy kései órán, egyszer visszatekintesz,
Meglásd, ez akkor már életed legjobb döntése lesz!