A földi ember korlátai

Bár teremtőnk oly sokszor szólt a föld emberéhez,
Azt általában nem érdekelte, alkotója felőle mit érez.
Bár a teljes földet is a birtokába adta hálátlan teremtményének,
Kinek ajkát ezért, csak ritkán hagyta el az Őt dicsőítő ének.
Hát nosza rajta! Seregeljetek, s készüljetek a harcra!
Mert Jehova fia - atyja ítéletét bizony végrehajtja!
Tudjátok meg végre, hogy tényleg csak két út létezik,
S mindenki maga dönti el, léptei melyiken viszik!
Az arany középút csak az emberi elme gyenge vágyálma,
Ki azon jár, döntésképtelen! A többiek viszik őt a halálba!
A vihar, melyen ma látott világunk darabokra hull,
Gyorsan közelít, saját erejéből senki sem élheti túl!
Kigondolhatsz róla sokfélét, de mit Istenünk mond, az számít!
E világ fénye, látszólagos szilárd volta, sokakat elámít.
De nézd csak a felszín alatt tomboló dühöt, s kéjes önzést,
Egy békés világból nem vállalnák be a rájuk jutó önrészt!
Képtelenség kiegyezni a jóban velük, mert abból nincsen haszon!
Hiába veszik el mindez - jó előre megmondva - azon a szörnyű napon.
Csak értetlenül hallgatnak, értelmét fel sem foghatják,
Életüket tudatlanul bár, de e világ urának kezébe adták.
Nincs mentség! Tetteink hangosan beszélnek fontosabb céljainkról!
Bár titkolnánk, de Te Jehova mindet látod, tudjuk jól!
Mihaszna, csaló népség, de élni azt nagyon szeretne,
Anélkül, hogy a munkából most a részét kivegye!
Inkább vigasztalja magát filmekkel, történetekkel, hogy túl lehet élni,
S nem kell hozzá a teremtője kegyét és áldását kérni!

Bizony, elfeledi állandóan Babilont, Szodomát és Gomorrát,
Sokat fejlődtünk! - mondják, az emberiség megvívja ezt a harcát!
De a tűz ellen, mely a vizet is felnyalja, mivel harcolsz?
S a vízár is elsöpörhet, silány gátaiddal ellene hiába dacolsz!
Mit tehetsz, ha összezavarja újra nyelvedet, s nem értesz?
Hisz halló fül is kell az értelmes beszédhez!
Talán a seregben bízol? Mint a gulyát, úgy viszik levágásra!
Azon a napon nem támaszkodhatsz senki másra!
Hát ki ellen fordulsz, mikor felfogod, hogy vége?
Szüleid, s társaid ellen, vádolva, mert életét így élte?

Emlékezz! Jó előre meg lettek ezek már mondva nekünk,
Hogy teremtőnkre hallgatva élhessük le mostani életünk!
Ha nem tesszük, az nem lehet senki másnak a hibája,
Mi magunk visszük bőrünket Armageddon vágóhídjára!