Prológus

Nincs már sok mondandóm, mert elmondtam, mi lényeg,
A te feladatod az, hogy azt a sok információt értsd meg!
Rakd össze, mint gyermek a puzzle-t, szép csendesen,
Hogy életednek örvendhess örökre, együtt velem.
Adj hálát Jehovának mindenért, mi jót tőle kaptál,
S örvendezz mindazon jón, mit Te másoknak adtál!

Nem hiszem, hogy te, ki olvasod verseim, tagadnád ŐT,
De imádni is igazsággal kell Jehovát, az igaz teremtőt!
Tudd meg, hogy nincs már idő az esélyeket latolgatni,
Vagy Sátánt szolgálod, vagy igyekszel Neki hálát adni!
Nincs más út, nincs másban igazi, s valós remény,
Csak Jehovával élheted túl, kapcsolatod vele főnyeremény!

Aztán, ha minden elcsendesült, s te még fenn vagy,
Tudd meg, örömöd határtalan lesz, mert életben hagy!
Végtelen boldogság, s felhőtlen öröm lesz osztályrészed,
Ahogy a megújuló földet, s életbe visszatérő szeretteid végignézed.
Gyere, fogjuk meg szorosan egymás kezét gondolatban,
S higgyünk abban a közelgő fergeteges ítéletnapban!

Nem kérek mást, csak vizsgáld meg, mit is tanít valójában a Biblia,
Egy embernek sem sikerült még ilyen erőteljes művet írnia!
Mert lapjain egy téma vezet keresztül, folyton egyre jobban kibontva,
A bűnért való váltság, s hogy eljön az a bizonyos ítéletóra!
De oly gondosan be lett csomagolva, hogy a megértést
Csak Jehova erejével érhetjük el, tőle várva a megfejtést.