Búcsú!

Mint azt már olyan sokszor mondtam, az idő lassan már lejár!
Épp ezért, mint hiábavaló tettet, immár befejezem a blog írását.

Búcsúzom tőletek, kik hébe-hóba bekukkantottatok, s talán tetszett is,
Hogy egy tanú még itt is meggyőzni akaró, felvilágosító verseket írt.

Nem próbálok már hatni rátok, nem fűzöm tovább a rímeket,
Hisz ki elhitte, talán megragadta - általuk is - az igazi életet...

Furcsa érzés így ismeretlenül is, de abbahagyni az írást,
Remélve, hogy néhányan elfogadtátok a meghívást...
Egy új, egy szebb és békésebb világban való életre,
Hová a belépőt nem nyerheti el neked senki más, csak Te!

Ím eljött az idő, hogy mindenki belássa, Jehova igenis uralkodik,
De az emberiség állapota eközben a földön látványosan romlik.
Mégsem okolható mindezért a teremtőnk, hisz Ő csak jót ad,
Teljesít most is minden, időszerű és akaratával egyező óhajt!

Én remélem, ott leszek abban az új világban, már látom alapját,
Melynek részét, a már most is akaratát cselekvő emberek adják.

Ezért hát a viszontlátásra! Nemsokára személyesen üdvözölhetlek.
Mert már tudják az igazságot mindazok, kik majd ott élhetnek!

Becsülettel ki kell tartani még e röpke pár pillanaton keresztül,
Míg e rút világunk széthullik, s emléke is messze repül.