Képtelenség e mai korban becsülettel jól élni!
Az állapotokat, melyben élünk, normálisnak vélni...
De kinek-kinek a lelke rajt, mit gondol helyesnek,
Észre sem veszik, de a legtöbben a pusztulásba mennek!
Ha figyelmezteted őket, oda sem figyelnek a szavadra!
Hagyjon ezzel - vágnak ingerülten a szavadba...
Nem készek, nem hajlandók tanulni, s életükön változtatni,
Nem lehet rájuk sem érvekkel, sem érzelmekkel hatni!
Hiába próbáljuk felnyitni szorosan csukott szemeiket,
Csak tovább botorkálnak, s gúnyolnak folyton minket.
Pedig világosan látható, világunk rendesen halódik,
Kivezető utat nem tud mutatni sem a baloldal, sem a jobbik.
Mert Téged, mennyei atyánk még csak figyelembe sem vesznek,
S csodálkoznak majd, ha ítéleted által hirtelen elvesznek.
Mert vészesen közeledik a leszámolásod órája,
S csalódik majd, ki hiába reményli, gondod lesz őrája.
Nem vagyunk méltók,hogy jóindulatodat kiérdemeljük,
Mert nem azt tesszük, amire Te kérsz, hogy tegyük!
Kevesen vállaltuk szolgálatodat az általad kitűzött úton,
Mégis sokkal több ember reményli, hogy paradicsomodba jusson.
Talán, ha úgy élnénk, mint ahogy Te előírtad nekünk,
Ki nem érdemelhető kedvességed - tán - meghosszabbítja éltünk.
Már világosan látható a szakadék, mely felé rohanunk,
Rajtunk múlik, hogy a szakadék szélén végetér-e az utunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése