Oly sok ideje várunk Atyánk! Eleped a szívünk lassan...
Türelemre intem magam, hogy új világod én is láthassam!
Kérünk, adj nékünk erőt a Te kimeríthetetlen szellemeddel,
S mit jó szívvel kínálunk szívből, kérünk kezünkből vedd el!
Mit adhatnánk mást, mint szolgálatunk, mindenünk tied,
Látjuk, érezzük, e világ a borzalmas vége felé siet!
Kérünk fedd be szemünk, míg a pusztító átrobog világunkon,
Ne kelljen néznünk, amint embertársaink elmúlnak fájón...
Fájón, mert mégis csak egy veszekedős családot alkotunk,
Fájón, mert előttük is ott volt a lehetőség, miről mi tudunk!
De értjük, hogy egy teljes, hathatós takarítás kell ide,
Hogy ki életben marad, soha többé ne vegyen téged semmibe!
A sok technikai vívmányt nem sírom én vissza,
Ki élni fog az legalább a folyók tiszta vizét issza!
El sem tudom képzelni, mit és hogy fogunk megoldani,
S közben nem a motorok dübörgését lehet majd hallani!
Minek gyors autó, mikor lesz épp elég időnk mindenre?
S így odatudunk majd figyelni körülöttünk az életre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése