Bár forrong a világ, mégis nyugalom vesz körül.
Furcsa e kettősség, a szívem most mégis örül…
… De hát ezt akartam, erre vágytam oly régen,
A rohanásból lényem valahogy kissé kiérjen…
Tudom, e helyzet most még csak átmeneti,
Mégis minden porcikám alaposan kiélvezheti.
Kell nekem e percnyi megnyugvás, feltöltődöm tőle,
Ettől tudom tovább végezni, így tudok menni előre.
Sok a teendő, mit sürgősen el kéne végezni,
Ehhez pedig valahonnan energiát kell meríteni…
Tudom, végtére is TE adsz erőt nekünk mindenhez,
Karod támogat, szavad irányt mutatva védelmez.
.
Régen fogtam már hozzá, hogy kiírjam e szavakat,
De ki versel, nagyon sokáig sosem hallgathat.
Jó atyánk látod, milyen sokat szenvedünk itt mind,
Pedig próbálunk élni a TE szent szavad szerint.
Sajnos sokszor hibázunk, ezt jól tudjuk magunkban,
Örülünk annak, hogy ilyen szeretetteljes királyunk van.
Hisz Te, Jehova istenünk, király vagy a királyok felett,
Kérve kérlelsz, gyengéden és féltve nyújtod segítő kezed.
Saját nevedre esküszöl: ki hűséges hozzád, megmenekül,
Erre elegendő biztosíték vagy Te magad egyedül.
Kérve kérünk, add szent szellemed segítségül mellénk,
Hogy kezünk bírja, és ne csüggedjen el az elménk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése