Szokásunk...

Szokásunk, hogy úgy éljük az életet, mintha mindig tartana.
Szokásunk, mert az ember mindig is élni akarna!
Szokásunk, hát akkor alkalmazkodjon hozzánk más?
Szokásunk, tehát a változásra bennünk nincs meg az akarás?
De kérdem én, ez a nagy orr fennhordás mit ér?
Miért hiszed, minden rossz, mit valaki más tőled kér?
Csak, mert változtatni kéne, még lehet jó,
Csak külső erővel gurulhat felfelé egy golyó!
Tudom, könnyű a tömeggel a lejtőn lefelé haladni,
A vágyainknak mindig mindent azonnal megadni.
De nézd csak meg, milyen eredményt érhetsz így el!
Mert tudd meg, mennyei jó atyánk mindannyiunkat figyel!

Mit vártok? Mindjárt vége!

Valami van a levegőben, valami nyugtalanít.
Valami most csendre int és új útra tanít.
Egy angyali szó, mely hangtalanul zeng a fülünkben,
Egy angyal szava, melyet azért érzünk minden ízünkben.

Nincs már remény, elszálltak a szép idők,
Nincs már kétely, a sorsunk végleg eldőlt.
Mondhatnánk, hogy: Miért kellett ennek így lenni?
Mondhatnánk, de senki sem szeretné szívére venni.

Ha állig is felfegyverkezünk, mit ér majd akkor?
Ha állig is beássuk magunk, az angyalok vakok?
Talán nekünk kellene változtatnunk életünkön,
Talán érdekünk lenne, hogy ne csapjanak fültövön.

Mert nagy a harag már az emberek ellen,
Mert nagy a harag és nem állhatunk ellen.
Még egy kevés idő és mindenki meglátja,
Még egy kis idő és elhullik mellőle családja.

Végtelen türelmét mennyei jó atyánk visszavonja,
Végtelen türelmét, mely most még életünk szavatolja.
Most van itt az idő a cselekvésre, mozdulj hát!
Most van még lehetőség és szemed halált nem lát.

Nyitva még a lehetőség ajtaja, lépjél be rajta,
Nyitva még, mint Noé idején, ma a szellemi bárka.
De záródnak az ajtók, s egyszer minden véget ér,
De ha bezáródnak, már hiába könyörögsz életért!

Megint itt vagyok...

Nos, rég voltam jelen, biztosan észrevettétek...
Most épp keresztény zenét hallgatok angol kórussal. Nekem egyre és egyre csak jobban tetszenek ezek az énekek.
Mit is érne az élet az ilyen megnyugtató zene nélkül?
Számomra kínszenvedés lenne. Tudom, nem mindenki osztaná velem ezt a véleményt, de nem is ez a célom. Már túl vagyok azon a ponton, amikor valakinek a véleménye azelőtt számítana, hogy az a valaki tudná, mit is hiszünk, mit TUDUNK világunkról. És nem is csakúgy felszínesen, mert azzal csak kapargatjuk a valóság felszínét. Most már tudom, hogy csak és kizárólag az tud megérteni, aki tevékeny társunk a munkában, mellyel meg lettünk bízva. Már nyilvánosan és nem csak utalással fejtem ki:

Én - és több millió testvérem - egyaránt várjuk, hogy mennyei jó atyánk Jehova istenünk végrehajtsa azt az ítéletet, melyre a Biblia lapjain figyelmeztetett már jó előre minden embert. Senki sem mondhatja, hogy nem hallott róla, hisz több ezer éve le lettek ezek a szavak írva! Még azoknak is volt már minimum 100 évük a megismerésre, akik távoli földrészeken elszigetelve éltek. Értsétek meg! Mi titeket szeretnénk megmenteni a biztos pusztulástól. Természetesen nehéz ezt így elfogadni! De adjatok esélyt rá, hogy kifejtsük, miben és miért hiszünk! Ez a blog is evvel a céllal kezdődött- no meg a versek miatt! Nem, még nem hagytam fel a verseléssel, csak kicsit túl elfoglalt voltam hozzá, hogy a gép előtt evvel foglalkozzak.

Tehát haladjunk szépen lépésről lépésre:
- Azt, hogy van, vagy nincs isten, senki sem tudja empirikus méréssel kideríteni! Sem elvetni, sem alátámasztani műszerekkel  - közvetlenül nem lehet.
- Viszont ha széjjel nézünk megunk körül, olyan rendet látunk, mely nem jöhet vak véletlen eredményeként létre.
- Ha a mezőn egy tavaszi virág mellett egy kapanyelet találunk, azt fogjuk mondani, hogy 'Jé, ez meg hogy fejlődött csak úgy magától ki itt?'  Biztos vagyok benne, hogy emberi értelmet sejtünk majd mögötte!
- Hát akkor az ennél sokkal bonyolultabb rendszer - amire a tudósok is csak azt mondják, hogy csoda a léte (az agyunk) és a legbonyolultabb az egész világegyetemben (amit ma ismerünk) - csak úgy kifejlődhetett?
- És ezek még csak a legegyszerűbb kérdések! Sok olyan megmagyarázhatatlan dolog van még manapság is, melyet elfogadunk, hogy van, de a fizika törvényeivel jelenleg nem tudjuk megmagyarázni, mert mostani ismereteink szerint nem létezhetnének a látható formájukban.
- Azt mondják, hogy a 20. század egyetlen igazi, előzmények nélküli találmánya a zippzár. De kérdem én, nem a természetben megtalálható kapcsolódási formát másolták le az emberek?
- Minden arra mutat, hogy a földünk egy számunkra berendezett, fenomenális vízvezeték rendszerrel ellátott, bőséges éléstárral és szemet gyönyörködtető látvánnyal zsúfolt bolygó, ami ha az emberek szükségleteik szerint osztanák el a javakat, még a mai lakósság többszörösét is képes lenne ellátni! Viszont most azt látjuk, hogy egyes nemzetek olyan ütemben élik fel az erőforrásokat, hogy az unokáink számára - függetlenül attól, hogy hol fognak élni - nem marad más csak az éhezés és nyomor mindenütt.
- És milyen meglepő, ezt is leírták a Bibliában kb. 2000 évvel ezelőtt! A jelenések könyvében t

Mi a pénz?

Mit akar az ember? Mire fáj leginkább a foga? Mondhatnád, ez minden embernél más és más...

Talán még igazat is adnék, ha nem azt látnám, hogy csekély kivétellel a pénz és a még több pénz megszerzésére törekszenek. Igaz elenyésző kisebbségben, de vannak olyanok, akik kivonják magukat - különböző mértékig - ebből a folyamatból. Nekik a pénz ott van, azt jelenti, ahol és amit kell! Ők boldogok! Megelégszenek a kevéssel, de sok sem változtatja meg életfelfogásukat.

Talán egyetértesz velem, hogy amit eddig írtam, az tényleg a mai valóságot tükrözi... De akár aláírod, akár nem, nem fog változtatni a dolgok menetén és jellegén! Az ember már csak ilyen!

Nem befolyásolja, vagy csak kevés esetben - ők a kivételek - a hit sem, a hit tagadása sem, a hit fajtája sem! Miért is tenné, amikor azt láthatjuk, hogy a vallások vezetői gazdagok, a követőik jóvoltából!!!

Közben pedig a szószékről mind a pénz szeretetének veszélyére figyelmeztet, a kapzsiságról, mint a hét főbűn egyikéről prédikál...

Igaz is, mi a kapzsiság?
Tán az, ha valaki éhes és "mohón" elkezd enni? Tán az, ha valaki szeretne jobb körülményeket biztosítani a családjának és ezért sok mindent meg is tesz? Vagy netalán tán az, hogy megint egy másik ember az öregkoráról gondoskodva pénzt rak élire?

Szerintem még talán az sem, ha mindezeket teszi ugyanaz az egyén. De hangsúlyozom, ez most egy elvi polémia. A kapzsiság szerintem az, ha ez a valaki ezeknek - vagy egyéb dolgoknak - túl nagy jelentőséget tulajdonít, ha nem elégszik meg azzal, amit el tud érni, ha látva, hogy mije van másoknak, megirigyli és mindenféleképp meg óhajtja ő is szerezni ezeket- vagy ezeknél még jobbat, "hadd lássák mások is, hogy mit tudok elérni"!

Sajnos ehhez nagyon jó eszköz a pénz! Észre sem veszed és már a rabjává is tudsz válni! A pénzen megvehető dolgok bősége elkápráztatja az embert. Csak elég a sok-sok fiatalra gondolni, akik a plázák területén őgyelegnek. Ha lányokról van szó, hát plázacicáknak is hívhatjuk őket gyűjtőnéven. Nem kell ezen megsértődni, mert én nem a pejoratív értelmében használtam, hanem az eredetiben ezt a jelzőt!

Teljesen meg vannak babonázva a sok csili-vili készítménytől. Egészen addig nincs is baj, míg ez nem sarkallja őket azokra a dolgokra, melyek miatt az előbb általam használt jelzőt már pejoratív értelemben értik inkább...

De hát ez a világ rendje mostanság. Minden, ami a szemnek és szájnak ingere ott van a kirakatokban, a boltok polcain, vagy a cukrászdák és éttermek tárolóiban.
Nem is hiába mondja a Biblia:
(1János 2:15-16)
15 Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete;
16 mert mindaz, ami a világban van — a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása —, nem az Atyától származik, hanem a világtól származik. . .

Hát ez az - miért is figyelmeztet és mire is hívja fel a figyelmünket?

Jó kétezer éve már "elhangzott" - az akkor élt keresztények számára ez a néhány szó.Az azóta eltelt időben ez az inger csak fokozódott. Ennek a teljességre jutását láthatjuk napjainkban. Ezért is fogalmazhat a továbbiakban az írás a kövekezőképp:
(1János 2:17)
17 Azonkívül a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. . .

Ha már akkor elmúlóban volt - márpedig ha hosszú idő távlatát tekintjük, akkor igenis elmúló félben volt már akkor is. És ráadásul egy világrendszer a végnapjait kezdte élni. Szilárd meggyőződésem, hogy nem is olyan sokára - talán még egy éven belül - a megjövendölt pusztítás el is jön! Éppen ezért írok olyan sokszor hasonló témákról.

Gondolj bele kedves blog olvasó, mit fogunk csinálni, ha hirtelen ránk tör a teremtőnk irányította hatalmas angyali sereg? Ellenük semmit sem érnek a fegyverek! Ellenük semmit sem ér Sátán egész hordája sem! Nincs az az erő - az ellensége oldalán - amely megállíthatná őket! Csak és kizárólag a teremtőnk, Jehova isten tehetné ezt meg. De miért is tenné? Az Ő akaratát hajtják végre!

És mondd! Te, ott és akkor melyik oldalon óhajtasz állni? Mit vagy hajlandó ezért már most megtenni?

Gondolkodj el erősen ezeken a kérdéseken és cselekedj azonnal! A hátralévő idő egyre rövidebb...

Várakozás

Várom, mit Istenem tesz nemsokára értünk,
Várom, hisz komoly válaszúthoz értünk!
Lesújt gonoszra és jóra egyszerre majd?
Lesújt, hogy Sátán róla ilyen rossz hírt hajt,
Hisz szeretne megmenteni mindannyiunkat,
Szeretne segíteni, mutatja az utunkat!
Csak a gonosz, ellenálló fog ott elveszni,
Nem is hagy efelől minket tévelyegni!
Feláldozott úgy hatezer évet nekünk,
Hogy megláthassuk, nélküle mire megyünk?
Mindeközben folyton csak kért és kért,
Ha rá hallgatunk, hát örök életet ígért.
Ezt fogja most szemünk előtt valóra váltani,
Azután már nem fog senki sem ártani.
Boldog és békés emberi családunk lesz,
Boldog és békés, hogy nyugodtan élhess!
Már nagyon várjuk hogy cselekedni kezdjen,
Hogy bűnére végre mindenki ráébredjen!
Mire jó, ha mások kárára szerzünk örömöt?
Miért váltjuk siralomra az önfeledt örömöt?
Miért kell elnyomni sok-sok embert?
Mi indokolja a társadalmi kényszert?
Hisz van elég hely mindenki számára,vár
Hogy saját termését tegye tornácára!
Földünk bőséggel ellátna sok-sok embert,
Igaz, vagyonra egyik sem tenne szert!
De mire is lenne való a vagyon,
Egy családi, békés, boldog világon?
Felesleges szélkergetés, mit művelünk!
Haszna nincs, de elhitetik mivelünk.
Hogy ne lássuk a fontosabb dolgokat,
Szemünk előtt világunk jólétet lobogtat.
S ha másképp akarsz élni, bolondnak tartanak,
Nem értik, nem tudják - Ők a szamarak!

Talány...

Nem láthatod, még meg sem értheted,
Nem is sújtja csapás teljes lényedet.
Még gondolkodsz, még keresed az utat,
Még kutatod, Istened milyen utat mutat!
Talán ha meghallod, odafigyelsz rá?
Talán segítségével teheted lényed újjá!