Mit vártok? Mindjárt vége!

Valami van a levegőben, valami nyugtalanít.
Valami most csendre int és új útra tanít.
Egy angyali szó, mely hangtalanul zeng a fülünkben,
Egy angyal szava, melyet azért érzünk minden ízünkben.

Nincs már remény, elszálltak a szép idők,
Nincs már kétely, a sorsunk végleg eldőlt.
Mondhatnánk, hogy: Miért kellett ennek így lenni?
Mondhatnánk, de senki sem szeretné szívére venni.

Ha állig is felfegyverkezünk, mit ér majd akkor?
Ha állig is beássuk magunk, az angyalok vakok?
Talán nekünk kellene változtatnunk életünkön,
Talán érdekünk lenne, hogy ne csapjanak fültövön.

Mert nagy a harag már az emberek ellen,
Mert nagy a harag és nem állhatunk ellen.
Még egy kevés idő és mindenki meglátja,
Még egy kis idő és elhullik mellőle családja.

Végtelen türelmét mennyei jó atyánk visszavonja,
Végtelen türelmét, mely most még életünk szavatolja.
Most van itt az idő a cselekvésre, mozdulj hát!
Most van még lehetőség és szemed halált nem lát.

Nyitva még a lehetőség ajtaja, lépjél be rajta,
Nyitva még, mint Noé idején, ma a szellemi bárka.
De záródnak az ajtók, s egyszer minden véget ér,
De ha bezáródnak, már hiába könyörögsz életért!