Szokásunk...

Szokásunk, hogy úgy éljük az életet, mintha mindig tartana.
Szokásunk, mert az ember mindig is élni akarna!
Szokásunk, hát akkor alkalmazkodjon hozzánk más?
Szokásunk, tehát a változásra bennünk nincs meg az akarás?
De kérdem én, ez a nagy orr fennhordás mit ér?
Miért hiszed, minden rossz, mit valaki más tőled kér?
Csak, mert változtatni kéne, még lehet jó,
Csak külső erővel gurulhat felfelé egy golyó!
Tudom, könnyű a tömeggel a lejtőn lefelé haladni,
A vágyainknak mindig mindent azonnal megadni.
De nézd csak meg, milyen eredményt érhetsz így el!
Mert tudd meg, mennyei jó atyánk mindannyiunkat figyel!