Várakozás

Várom, mit Istenem tesz nemsokára értünk,
Várom, hisz komoly válaszúthoz értünk!
Lesújt gonoszra és jóra egyszerre majd?
Lesújt, hogy Sátán róla ilyen rossz hírt hajt,
Hisz szeretne megmenteni mindannyiunkat,
Szeretne segíteni, mutatja az utunkat!
Csak a gonosz, ellenálló fog ott elveszni,
Nem is hagy efelől minket tévelyegni!
Feláldozott úgy hatezer évet nekünk,
Hogy megláthassuk, nélküle mire megyünk?
Mindeközben folyton csak kért és kért,
Ha rá hallgatunk, hát örök életet ígért.
Ezt fogja most szemünk előtt valóra váltani,
Azután már nem fog senki sem ártani.
Boldog és békés emberi családunk lesz,
Boldog és békés, hogy nyugodtan élhess!
Már nagyon várjuk hogy cselekedni kezdjen,
Hogy bűnére végre mindenki ráébredjen!
Mire jó, ha mások kárára szerzünk örömöt?
Miért váltjuk siralomra az önfeledt örömöt?
Miért kell elnyomni sok-sok embert?
Mi indokolja a társadalmi kényszert?
Hisz van elég hely mindenki számára,vár
Hogy saját termését tegye tornácára!
Földünk bőséggel ellátna sok-sok embert,
Igaz, vagyonra egyik sem tenne szert!
De mire is lenne való a vagyon,
Egy családi, békés, boldog világon?
Felesleges szélkergetés, mit művelünk!
Haszna nincs, de elhitetik mivelünk.
Hogy ne lássuk a fontosabb dolgokat,
Szemünk előtt világunk jólétet lobogtat.
S ha másképp akarsz élni, bolondnak tartanak,
Nem értik, nem tudják - Ők a szamarak!