Együtt...

Gondolatok száguldanak, felötlenek, majd végleg elmerülnek.
Szép emlék, melyet a feledés szitává omlaszt, részletei eltűnnek.
Jó érzés, bár már azt sem tudod, miről szólt igazán,
Titok ez, melyet elengedünk szépen, lazán.

De miért kiáltunk a feledett emlékfoszlányokért?
Miért rajongunk értük, mint fiuk a lányokért?
De miért érezzük hiányát annak, mi feledett?
Miért nem tudunk minderről mindeddig eleget?

Most szépen, csendesen fogjuk meg egymás kezét,
Figyeljük társunk minden egyes lélegzetét.
Most gondolkodjunk! Hát mit kér ez tőlünk?
Figyeljünk, a szeretet ne szaladhasson el előlünk!

Bármit megtennénk, bármit kérjen is Ő!
Bármit, a cél számomra mégis dicső...
Egy dallam, ami szavaidból cseng felém,
Egy dallam, melyet te sugárzol belém...

Ez vagyok, ennek kell lennem veled!
Ez vagyok, ki akarom tölteni életed...
Csalódnod kell, nem vagyok tökéletes!
Csalódnod kell? Megélni mindent érdemes...

Tanulságot levonni, gyökeret szaggatva,
Tanulságot érteni, akaratlanul is akarva...
Szerfelett jó érzés tudni a jót,
Szerfelett kedves szolgálni a mindenhatót.

Együtt, kéz a kézben, párban veled.
Együtt, velem éljed meg hosszú életed!
Csak sóvárgom én e lehetőséget önzőn,
Csak boldogságunk képeit féltve őrzöm.

Egy szó, és a fellegek közt repülünk,
Egy szó és mindig együtt ülünk.
Egy szó kér bebocsátást, dörömböl szívemen,
Egy szó, mit ő mond, hallom: "Kedvesem"!

Beleborzongok, egyedül csak veled élhetem ezt át!
Beleborzongok, az érzésbe, mely szívem hatja át, meg át.
Beleborzongok, hallva hangod dallamát,
Beleborzongok, érzeve hajad selymes, lágy illatát.

Ezek vagyunk mi, örzöm minden pillanatát,
Ezek vagyunk, várva ennek folytatását,
Mégis szeretni jó dolog, de veled akarom,
Mégis feléd, csak feléd nyújtom két karom.