Eljött az idő!

Eljött az idő - és a gondok egyre csak szépen sorjáznak...
Eljött az idő - kik viharával szembeszállnak, bizony ronggyá áznak!
Eljött az idő - hát hol találhatsz előle bizton menedéket?
Eljött az idő - mely apa, s fia közé is beveri az éket!

Mondd! Mire jó a pénzhajhászás, mire ez nagy rohanás?
Mondd! Nem kéne inkább egy kis pihenés és megnyugvás?
Mondd! Az életed - Te - miért éled? S miért épp így?
Mondd! Nem tanultad meg, hogy valamiben higgy?

Igen, eljött már az ideje a harsányan zengő szónak,
Mit szerte a világon Jehova szolgái egyre csak szólnak.
Eljött már az ideje, de nemsoká elhallgatnak isteni parancsra,
Eljött az idő, és mi régóta várunk már e dicsőséges napra.

Hát - ha Te nem érzed szükségét a változásnak, magadra vess!
Megnyugvást, oltalmat akkor bizony máshol keress!
Hát - nem érted, hogy nincs más lehetőség, nincs már kiút?
Megnyugvást csak az ad, ha hiszed és szolgálod a FIÚT!

Eljött az idő! A gondjaink lassacskán a múlté lesznek!
Eljött az idő, hogy kik szembeszállnak, azok el is vesszenek!
Eljött az idő! Világosan látszik már a kész menedék!
Eljött az idő, s apa a fiával együtt porszemnyi növendék.
 
Porszemek, hisz ily aprók vagyunk Teremtőnk kezében!
Porszemek, melyek mellette szeretnének maradni szépen.
Porszem, amely mégis nagyra lát, s égre tátja szemét, száját,
Porszem, aki nem látja át Mennyei Atyánk tökéletes logikáját!

Mert íme eljött már az idő, hogy beleborzongj Te is!
Felkészülten várod, hogy egy teljes világot végleg elveszíts?
Mert elérkezett, betelt az idő, mi e világra van szabva,
Felkészülten várod az új világot - Jehovával együtt haladva?