Talány

Talány, hogy mi vezeti az embert a rossz útra!
Talány, hogy miért nem lát a saját szemén túlra!
Talány, hogy sok "jó" ember között miért ilyen a világunk,
Talány, hogy ha már megmondták, miért nem tudjuk?

Mert Teremtőnk, Jehova világosan leíratta már jó régen.
Mert most egy gonosz erő uralkodik a teljes emberiségen.
Mert nem is akarják be- és meglátni az összefüggéseket.
Mert nem hiszik el: Létezhet isten, ki így szeret.

Ki gyengéden, óva int: Ezt, s ezt ne tegyétek!
Ki figyelmeztet: Ha ellenálltok, elvesztitek életeteket!
Ki bőkezűen megígéri: "Íme, mindent újjáteszek!"
Ki szeretőn megmondta nekünk kezdettől fogva a véget.

Mi mégis azt tesszük, ami szemeinek nem kellemes.
Mi nem hallgatunk rá, minket függetlenség jellemez!
Mi kérnénk az ígéreteiből, de ne adjunk érte semmit!
Mi - ha tehetnénk - hát össze is kötnénk istenünk kezeit.

De jó, hogy ennek ellenére kedvesen hív magához bennünket,
De jó, hogy a lehető legkevésbé nyirbálja függetlenségünket!
De jó, hogy mégis türelmesen kéri, hogy ŐT szívből szolgáljuk,
De jó, hogy tetteinkkel akarata teljesedését meg nem zavarhatjuk!