Igen tudom, hogy nem ehhez voltatok hozzászoktatva. Manapság egy kicsit lanyhult a beírások sűrűsége itt.

De kérlek, értsetek meg, nem vagyok képes több erőt és időt rászánni, mert napi sok-sok órát kell robotolnom a betevő kevéske kis falatok előteremtéséért. Én vagyok érte felelőssé téve Teremtőnk előtt. Bár világunk ma nem eszerint van berendezve, hanem a női munka is szükségletté vált. Biztos, hogy ez nem helyes, bár sokan annak ítélik, de nem így lettünk megalkotva.

Akár kinevettek, akár nem, a felelősség a férfire lett ruházva. A feleség a segítője lett és nem a munkatársa. "Gazdasági szükségszerűség", mondják, de ez így egyáltalán nem igaz, mert ha szétnézünk, látnunk kell, hogy milliónyi férfi van munka nélkül, vagy olyan munkát köteles ellátni, mely jóval a képzettségi szintje alatt van. Ha hazaküldenénk a nőket (nem vagyok férfi soviniszta) a gyerekeket nevelni, és az otthoni teendőket ellátni, akkor ők is sokkal boldogabbak lennének. Gondoljunk csak bele, hogy mióta van ez a feszített életütem? Hát azóta álltak a nők is tömegesen munkába. Azóta esnek szét a családok - aminek valljuk meg őszintén pont a nők, a szeretett édesanyák lennének az összetartói, de most erre már nincs erejük, mert azt elszívja a munkahelyük. Nem akarom őket kalodába zárni, nem akarom arra sem kötelezni, hogy otthon üljenek. De nekünk kellene férfi társaim a családot, mint család fenntartóknak ellátni! No de félre a sehova sem vezető polemikus eszmefuttatással!

Nem érdekes, hogy mi van az én erőmmel, mert csak az számít, hogy teremtőnk mit akar és mit segít, hogy az akaratának cselekvésben a lehető legtöbbet tudjunk részt venni. Hát ezért óhajtok én is munkahelyet váltani, hogy több erőm maradjon és az időmmel is jobban tudjak gazdálkodni. Majd meglátjuk, mi lesz az eredmény a közeljövőben...