Csip, Csirip, szólt a sárga tollpihe,
Jó, hogy nem kell már tojásban lennie,
Eszi is a kukoricát, búzát mohón.
Félszeme azért rajta van a kotlón.
Csip, Csirip, most hova mész mami?
Uccu-neki, gyorsan utána kell rohanni.
Mindig mögötte, abból nem lehet baj,
S teszi ezt az egész csirke raj.
Csip, Csirip, De nagy gondban van,
Egy óriás jelent meg az ajtóban.
Hullik már a finom zöld féle,
Futni gyorsan, s gyomorba véle.
Csip, Csirip, most megriadtál?
Gazdád rajtatok túladott már.
Lesz belőled finom csibe falatok,
Bár ezt te már meg nem tudhatod.
június 10, 2011
Szelíd hangon szólt...
Ő régen szelíd, bár határozott hangon szólt.
Hangjára mégis, csak néhányuk szíve válaszolt.
Sok-sok jelt tett, tanított, gyógyított, érvelt,
Munkája lassacskán sok gyümölcsöt érlelt.
Most nekünk kell tennünk, mit mutatott akkor rég,
Utánozni, kötelességből végezni munkáját nem elég!
Szívedben kell, hogy érezd közelsége melegét,
Hogy sugározhasd mindenkire szeretete erejét.
Ő szelíd hangon nekünk is szólt: Légy a követőm!
Hívj másokat te is hozzám szelíden, kérlelőn!
De ha szeretet nincs benned, mit ér a munkád?
Annyit, mintha saját sírod ásva a földet túrnád!
Ha csak vasárnap végzed, s éled úgy az életed,
Az áldást szerinted jó szívvel kérheted?
Mert teljes szívvel végzendő szolgálat ez!
Mi sok örömöt és igazi boldogságot szerez!
Ő szelíd hangon szólt hozzám is, s hívott!
Egy kemény embert, ki önző. s hiú volt!
Sok hibámmal küszködve próbálom a jót tenni,
S mint mutatta, úgy és azon az úton menni!
Hangjára mégis, csak néhányuk szíve válaszolt.
Sok-sok jelt tett, tanított, gyógyított, érvelt,
Munkája lassacskán sok gyümölcsöt érlelt.
Most nekünk kell tennünk, mit mutatott akkor rég,
Utánozni, kötelességből végezni munkáját nem elég!
Szívedben kell, hogy érezd közelsége melegét,
Hogy sugározhasd mindenkire szeretete erejét.
Ő szelíd hangon nekünk is szólt: Légy a követőm!
Hívj másokat te is hozzám szelíden, kérlelőn!
De ha szeretet nincs benned, mit ér a munkád?
Annyit, mintha saját sírod ásva a földet túrnád!
Ha csak vasárnap végzed, s éled úgy az életed,
Az áldást szerinted jó szívvel kérheted?
Mert teljes szívvel végzendő szolgálat ez!
Mi sok örömöt és igazi boldogságot szerez!
Ő szelíd hangon szólt hozzám is, s hívott!
Egy kemény embert, ki önző. s hiú volt!
Sok hibámmal küszködve próbálom a jót tenni,
S mint mutatta, úgy és azon az úton menni!
Mondd miért?
Mondd miért? Miért él manapság az ember?
Mikor kínok közt fekszik este és kínokra ébred reggel?
Mondd miért oly szép mégis az élet?
Miért szereti az ember már azt is, hogy élhet?
Mondd miért csalja mégis folyton a társát?
Miért nézi mindig csak a saját maga hasznát?
Mondd miért kell harcolnunk annyit egymással?
Csak ábránd, hogy jobban kijönnénk valaki mással!
Mondd miért nem válik valóra a sok szép eszme?
Mert nincsen rajta Isten áldása és kegyelme!
Mondd miért él annyi ember az elillanó örömöknek?
Mert nem szeretne hinni fülének és szemének!
Mondd miért vágyik mindenki egy jobb valóságra?
Miért zúdítunk mégis annyi mocskot e mai világra?
Mondd miért nem békélünk ki még saját magunkkal sem?
Mikor értjük meg, kisebbek vagyunk, mint egy zabszem?
Mondd miért veszik homályba oly sok emberi élet?
Miért nem változik meg ez a bunkó-buta szemlélet?
Mondd miért beszélünk mi nektek annyit hiába?
Csak azt szeretnénk, hogy a ti szemetek is látna!
Mondd miért kérlelünk szelíden - vegyétek az élet vizét-?
Mert mi már megízleltük a valódi élet erejét és ízét!
Mondd miért van, hogy mégis alig hallotok minket?
Mert fületek inkább a többség szavára viszket!
Mikor kínok közt fekszik este és kínokra ébred reggel?
Mondd miért oly szép mégis az élet?
Miért szereti az ember már azt is, hogy élhet?
Mondd miért csalja mégis folyton a társát?
Miért nézi mindig csak a saját maga hasznát?
Mondd miért kell harcolnunk annyit egymással?
Csak ábránd, hogy jobban kijönnénk valaki mással!
Mondd miért nem válik valóra a sok szép eszme?
Mert nincsen rajta Isten áldása és kegyelme!
Mondd miért él annyi ember az elillanó örömöknek?
Mert nem szeretne hinni fülének és szemének!
Mondd miért vágyik mindenki egy jobb valóságra?
Miért zúdítunk mégis annyi mocskot e mai világra?
Mondd miért nem békélünk ki még saját magunkkal sem?
Mikor értjük meg, kisebbek vagyunk, mint egy zabszem?
Mondd miért veszik homályba oly sok emberi élet?
Miért nem változik meg ez a bunkó-buta szemlélet?
Mondd miért beszélünk mi nektek annyit hiába?
Csak azt szeretnénk, hogy a ti szemetek is látna!
Mondd miért kérlelünk szelíden - vegyétek az élet vizét-?
Mert mi már megízleltük a valódi élet erejét és ízét!
Mondd miért van, hogy mégis alig hallotok minket?
Mert fületek inkább a többség szavára viszket!
június 07, 2011
Rossz hír!
Kedves testvéreim!
Itt és most mindenkinek, minden embernek szólok, mert nem tehetem meg, hogy hallgassak arról, amiről hírt kaptam.
Ha a hír kacsa, akkor én most rémhír terjesztő vagyok! A hírforrás szerint több magas rangú IMF vezetőt is rossz hírbe kevertek - Nem csak Strauss Kahn-t - amiatt, mert felfedték, hogy az USA aranytartaléka nem létező fogalom! A Kínába szállított arany rúd mennyiség valójában nem is arany, hanem wolfram egy aránylag vékony aranybevonattal...
Ez akkora válság kirobbanását eredményezi, amely még soha nem volt - és nem is lesz többé!
Jön a nagy nyomorúság, amit már kb 2000 évvel ezelőtt leírtak!
Nem tudom, még meddig írhatok, de ha tudok valamit, meg fogom írni!
Térjetek észhez! Még van lehetőség megbékélni Istennel! De percről percre fogy az idő! Egy idő után - a világhelyzettől függően mi sem fogunk már házról-házra menni és prédikálni! Akkor már nem is lesz lehetőség meggondolni senkinek magát....
Itt és most mindenkinek, minden embernek szólok, mert nem tehetem meg, hogy hallgassak arról, amiről hírt kaptam.
Ha a hír kacsa, akkor én most rémhír terjesztő vagyok! A hírforrás szerint több magas rangú IMF vezetőt is rossz hírbe kevertek - Nem csak Strauss Kahn-t - amiatt, mert felfedték, hogy az USA aranytartaléka nem létező fogalom! A Kínába szállított arany rúd mennyiség valójában nem is arany, hanem wolfram egy aránylag vékony aranybevonattal...
Ez akkora válság kirobbanását eredményezi, amely még soha nem volt - és nem is lesz többé!
Jön a nagy nyomorúság, amit már kb 2000 évvel ezelőtt leírtak!
Nem tudom, még meddig írhatok, de ha tudok valamit, meg fogom írni!
Térjetek észhez! Még van lehetőség megbékélni Istennel! De percről percre fogy az idő! Egy idő után - a világhelyzettől függően mi sem fogunk már házról-házra menni és prédikálni! Akkor már nem is lesz lehetőség meggondolni senkinek magát....
június 05, 2011
Szeretném a jót...
Szeretném a jót, mit tanulok, de nem mindig teszek,
Szeretném örökké élni a csodás földi életet.
Szeretni egy dolog, de valamit tenni is kell érte,
Szeretni, meggondolni szavunkról, hogy sért-e!
Szeretni, csak ez ad értelmet igazán az életnek,
Szeretni és élvezni az isten általi védelmet.
A szeretet útja járható, csak akarnod kell,
A szeretettel a gyűlöleted útját hagyod el.
Ki szeret, az nem nézi a másik hibáit,
Ki szeret, az mindig, mindenhol jóra számít.
De szeretetünk elfedezhet sok-sok rosszat,
De szerethetünk-e mindig, örökké, naphosszat?
Igen, hisz ezért van meg bennünk ez a vágy,
Igen, az emberi szív alapvetően lágy.
Mégis a többség megkeményedik, míg felnő,
Mégis a vágy körbelengi, mint földet a felhő.
De tenni érte már sokuk semmit sem hajlandó,
De nem érti, az ember éppen e miatt lett halandó.
Fellázadt Ő egykor vakmerőn istene ellen,
Fellázadt és ebben segítette egy lázadó szellem.
Mi lett az eredmény? Látjuk körben mindenhol!
Mi lehetett volna? Azt megtudhatjuk a Bibliából.
Mi lesz majd? Ezt ne találd ki saját magad!
Mi lesz? Napjainkra erről már titok alig maradt.
De sokan nem hiszik el, mit előre megírtak,
De sokan minden szavát így, vagy úgy kifordítanak.
Azt hiszik, ha sokan mondják, akkor úgy is lesz!
Azt vallják a sok ember majd együtt valamit tesz.
De Armageddont el még együtt sem kerülhetik!
De ezt a tévhitet a tömegekben mégis elültetik.
Szeresd inkább felebarátod, mint önmagadat,
Szeresd Istent és meglátod, örök életet ad!
Mit jelent Istent szeretni úgy igazából?
Mit jelent ismerni valójában a Bibliából?
Nem elég tudni és használni az Ő Jehova nevét,
Nem elég szeretni mindenkinek a saját kedvesét!
Hisz felebarátod neked is minden ember!
Hisz tudjuk mindenkit nem mindenki kedvel!
Mégis ezt kéri tőlünk szavában kedvesen,
Mégis erre buzdít, ha igazán őt keresem.
Találd meg Teremtőnket, míg még nem lesz késő!
Találd meg szereteted és szavad nem lesz sértő!
Találsz majd hozzá sok szerető segítőtársat!
Találsz még akkor igaz reményt és nem légvárat!
Ha majd egy késői napon visszagondolsz döntésedre,
Talán eszedbe jut e néhány soros kis versike.
Akkor örömmel emlékezhetsz arra, mikor olvastad,
Ha szavát, kérését ezután mégis megfogadtad.
Tudom, tudod, már az újvilágra utaltam az előbb,
Tudom, szeretnél éni még sok-sok évvel később.
Tedd tehát, mit kérünk e vers soraiban is tőled!
Tedd félre a gőgöt, tanulj, hadd halljunk mi is felőled!
Hisz az lenne a jó, ha mindenki megváltozna...
Hisz akkor a föld igazán lakható hely volna!
Ezért buzdítunk, kérünk és tanítunk, ha lehet,
Ezért keressük fel otthonukban sokszor az embereket!
Szeretném örökké élni a csodás földi életet.
Szeretni egy dolog, de valamit tenni is kell érte,
Szeretni, meggondolni szavunkról, hogy sért-e!
Szeretni, csak ez ad értelmet igazán az életnek,
Szeretni és élvezni az isten általi védelmet.
A szeretet útja járható, csak akarnod kell,
A szeretettel a gyűlöleted útját hagyod el.
Ki szeret, az nem nézi a másik hibáit,
Ki szeret, az mindig, mindenhol jóra számít.
De szeretetünk elfedezhet sok-sok rosszat,
De szerethetünk-e mindig, örökké, naphosszat?
Igen, hisz ezért van meg bennünk ez a vágy,
Igen, az emberi szív alapvetően lágy.
Mégis a többség megkeményedik, míg felnő,
Mégis a vágy körbelengi, mint földet a felhő.
De tenni érte már sokuk semmit sem hajlandó,
De nem érti, az ember éppen e miatt lett halandó.
Fellázadt Ő egykor vakmerőn istene ellen,
Fellázadt és ebben segítette egy lázadó szellem.
Mi lett az eredmény? Látjuk körben mindenhol!
Mi lehetett volna? Azt megtudhatjuk a Bibliából.
Mi lesz majd? Ezt ne találd ki saját magad!
Mi lesz? Napjainkra erről már titok alig maradt.
De sokan nem hiszik el, mit előre megírtak,
De sokan minden szavát így, vagy úgy kifordítanak.
Azt hiszik, ha sokan mondják, akkor úgy is lesz!
Azt vallják a sok ember majd együtt valamit tesz.
De Armageddont el még együtt sem kerülhetik!
De ezt a tévhitet a tömegekben mégis elültetik.
Szeresd inkább felebarátod, mint önmagadat,
Szeresd Istent és meglátod, örök életet ad!
Mit jelent Istent szeretni úgy igazából?
Mit jelent ismerni valójában a Bibliából?
Nem elég tudni és használni az Ő Jehova nevét,
Nem elég szeretni mindenkinek a saját kedvesét!
Hisz felebarátod neked is minden ember!
Hisz tudjuk mindenkit nem mindenki kedvel!
Mégis ezt kéri tőlünk szavában kedvesen,
Mégis erre buzdít, ha igazán őt keresem.
Találd meg Teremtőnket, míg még nem lesz késő!
Találd meg szereteted és szavad nem lesz sértő!
Találsz majd hozzá sok szerető segítőtársat!
Találsz még akkor igaz reményt és nem légvárat!
Ha majd egy késői napon visszagondolsz döntésedre,
Talán eszedbe jut e néhány soros kis versike.
Akkor örömmel emlékezhetsz arra, mikor olvastad,
Ha szavát, kérését ezután mégis megfogadtad.
Tudom, tudod, már az újvilágra utaltam az előbb,
Tudom, szeretnél éni még sok-sok évvel később.
Tedd tehát, mit kérünk e vers soraiban is tőled!
Tedd félre a gőgöt, tanulj, hadd halljunk mi is felőled!
Hisz az lenne a jó, ha mindenki megváltozna...
Hisz akkor a föld igazán lakható hely volna!
Ezért buzdítunk, kérünk és tanítunk, ha lehet,
Ezért keressük fel otthonukban sokszor az embereket!
május 28, 2011
Olyan hírek jönnek
Olyan a helyzet, hogy én már reménykedem...
Olyan hírek jönnek, melyekben ott a veszedelem.
Olyan a lét, hogy az már szó szerint fáj,
Olyan híreket mond erről a sok-sok száj.
Milyen hely az, mit nem alakít a képzelet?
Milyen híreket szül a tömény rémület?
Milyen itt a lét, ha reménytelen vagy?
Milyen híreket nem akarsz elfogadni magad?
Olyan a helyzet most, hogy a vég közeleg,
Olyan hírek jönnek, mi felülmúlja képzetedet!
Olyan a lét, hogy már-már nincs sehova kiút,
Olyan híreket hallunk, ki teheti, a világból is kifut!
Milyen lenne a világ, melyet magadnak elképzelsz?
Milyen hírek jönnének, ha te ott élhetsz?
Milyen lenne léted, hisz ez reményed tárgya?
Milyen híreket hordatna veled képzeted színes világa?
Olyan helyet képzelek, mely békés és nyugodt!
Olyan hírek jönnének, melyekben minden jó volt!
Olyan életet élnénk, hogy felednénk a rosszat!
Olyan híreket mondanánk, mely mosolyt hozhat!
Olyan hírek jönnek, melyekben ott a veszedelem.
Olyan a lét, hogy az már szó szerint fáj,
Olyan híreket mond erről a sok-sok száj.
Milyen hely az, mit nem alakít a képzelet?
Milyen híreket szül a tömény rémület?
Milyen itt a lét, ha reménytelen vagy?
Milyen híreket nem akarsz elfogadni magad?
Olyan a helyzet most, hogy a vég közeleg,
Olyan hírek jönnek, mi felülmúlja képzetedet!
Olyan a lét, hogy már-már nincs sehova kiút,
Olyan híreket hallunk, ki teheti, a világból is kifut!
Milyen lenne a világ, melyet magadnak elképzelsz?
Milyen hírek jönnének, ha te ott élhetsz?
Milyen lenne léted, hisz ez reményed tárgya?
Milyen híreket hordatna veled képzeted színes világa?
Olyan helyet képzelek, mely békés és nyugodt!
Olyan hírek jönnének, melyekben minden jó volt!
Olyan életet élnénk, hogy felednénk a rosszat!
Olyan híreket mondanánk, mely mosolyt hozhat!
Lesz kiút
Csúszunk-mászunk lábuk előtt és élvezik.
Robotolunk, hogy pénzük több legyen nekik.
Mindegy, Te hogy érzed magad, hogy viseled,
Mit mondanak, neked mindig azt kell tenned!
Bérrabszolga társaim, nemsokára változik a kép!
Reménykedhetünk, megtörténik mindenképp!
E gonosz rendszert eltörlik, eltakarítják az útból,
Rajtad múlik, hasznot merítesz-e ebből a kiútból!
Robotolunk, hogy pénzük több legyen nekik.
Mindegy, Te hogy érzed magad, hogy viseled,
Mit mondanak, neked mindig azt kell tenned!
Bérrabszolga társaim, nemsokára változik a kép!
Reménykedhetünk, megtörténik mindenképp!
E gonosz rendszert eltörlik, eltakarítják az útból,
Rajtad múlik, hasznot merítesz-e ebből a kiútból!
Hallgattam egy kicsit.
Nos, megtaláltam újra blogoló önmagam... Az utóbbi időben kissé elfáradtam, ezért hát nem is születtek nagyon versek! De jön a jó idő és vele együtt jövök majd én is...
május 21, 2011
Várj!
Várj reám, ha a távol homálya takarna,
Várj reám, ha más magához láncolni akarna!
Te, csak te vagy számomra életem értelme,
Te veled jó, de nélküled oly üres lenne!
Mégis sokszor megbántjuk szavakkal mi egymást,
Mégis álljuk a rég kimondott házassági fogadást.
Egyek vagyunk, mégis annyira különbözünk,
Egyet akarunk, de egymásnál sokszor falba ütközünk.
Régóta tanuljuk kezelni párunk, s annak gondjait,
Régóta tudjuk, szerető atyánk mindig erre tanít!
Rossz tanulók vagyunk, hisz csak lassan változunk,
Rossz tanulók, kik folyton bajt-bajra halmozunk.
De atyánk szeretettel fedd mindig bennünket,
De atyánk jól látja a legbensőbb énünket!
Várj reám, ha valaha távol sodorna a lét,
Várj reám, mert Ő kötötte össze kettőnk életét!
Te, csak te lehetsz, kivel odaát élni szeretnék,
Te veled bármin keresztül, bárhova is elmennék!
Várj reám, ha más magához láncolni akarna!
Te, csak te vagy számomra életem értelme,
Te veled jó, de nélküled oly üres lenne!
Mégis sokszor megbántjuk szavakkal mi egymást,
Mégis álljuk a rég kimondott házassági fogadást.
Egyek vagyunk, mégis annyira különbözünk,
Egyet akarunk, de egymásnál sokszor falba ütközünk.
Régóta tanuljuk kezelni párunk, s annak gondjait,
Régóta tudjuk, szerető atyánk mindig erre tanít!
Rossz tanulók vagyunk, hisz csak lassan változunk,
Rossz tanulók, kik folyton bajt-bajra halmozunk.
De atyánk szeretettel fedd mindig bennünket,
De atyánk jól látja a legbensőbb énünket!
Várj reám, ha valaha távol sodorna a lét,
Várj reám, mert Ő kötötte össze kettőnk életét!
Te, csak te lehetsz, kivel odaát élni szeretnék,
Te veled bármin keresztül, bárhova is elmennék!
Gondolod?
Gondolod, hogy elég lesz csak gondolni az életre?
Gondolod, hogy nem kell választ adnod félelmeidre?
Gondolod, hogy most már megalapoztad boldogságod?
Gondolod, hogy te is erősíted a szellemi hátországot?
Úgy vágyom már a gépzaj nélküli csendet,
Úgy vágyom, hogy csak madárdalból kapjak koncertet!
Mikor többé nem kell félnünk sehol, senkitől,
Mikor ma látható világunk a feledés homályába dől!
Ki nem fogadja meg önként Teremtő Istenünk szavát,
Ki nem "érdemelheti" tőle az örök élet csodás jutalmát!
Gondolod, hogy elég lesz vágynod a jobb életre?
Gondolod, hogy így majd választ kapsz kérdéseidre?
Gondolod, hogy eléred a várva várt boldogságot?
Gondolod, hogy megkaphatod Tőle az új világot?
Gondolod, hogy nem kell választ adnod félelmeidre?
Gondolod, hogy most már megalapoztad boldogságod?
Gondolod, hogy te is erősíted a szellemi hátországot?
Úgy vágyom már a gépzaj nélküli csendet,
Úgy vágyom, hogy csak madárdalból kapjak koncertet!
Mikor többé nem kell félnünk sehol, senkitől,
Mikor ma látható világunk a feledés homályába dől!
Ki nem fogadja meg önként Teremtő Istenünk szavát,
Ki nem "érdemelheti" tőle az örök élet csodás jutalmát!
Gondolod, hogy elég lesz vágynod a jobb életre?
Gondolod, hogy így majd választ kapsz kérdéseidre?
Gondolod, hogy eléred a várva várt boldogságot?
Gondolod, hogy megkaphatod Tőle az új világot?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)